Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Szemle - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Hudi József)
-s Szemle *■ AcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM A monográfiából a historiográfiai Bevezetőt követően az életút egyes szakaszait ismerjük meg: az első négy fejezet erdélyi korszakát (1882-1921) taglalja: bemutatja származását, családját, iskoláit, személyiségének formálódását, egyházi pályája kezdetét egészen püspökké választásáig. (Ennek a résznek célszerű lett volna külön fő fejezetcímet adni.) A második korszak 1921-1945 közötti püspöki éveit, a harmadik 1945-1975 közötti időszakát öleli fel. A feltárt adatok lelőhelyeit a kötet végén található, fejezetenként újrakezdődő sorszámozású jegyzetekben találja meg az olvasó. Nehezményezem, hogy a lábjegyzetekben megadott szakirodalomnál több esetben hiányzik a megjelenés/kiadás éve, az adott tanulmánynál csak a hivatkozott oldalt ismerjük meg, a publikáció teljes oldalszámozását nem. A felhasznált kéziratoknál nem minden esetben van a szerző feltűntetve, vagy ha ismeretlen, jelölve. A sárospataki könyvtár kézirattárára történő hivatkozás nem egységes; elég lett volna a rövidítés és a jelzet együttes feltüntetése. A kötetet mindössze 4 fotó illusztrálja; egy fiatalkori, egy időskori kép mellett egy 1929-es nagykátai igehirdetési felvételt és egy 1930-as évekbeli családi fotót láthatunk (az utóbbi képaláírásában a fotón látható személyeket jó lett volna azonosítani.) Az olvasó dolgát nagyban megkönnyítette volna legalább egy egyházigazgatási térkép, egy leszármazási tábla közlése, s nem utolsósorban személy- és helynévmutató készítése. A névmutatóban szívesen olvastam volna pár soros életrajzokat, amelyek különösen a kevésbé ismert közszereplőkről adhattak volna felvilágosítást. A kötet elején található tartalomjegyzék áttekintésekor két dolog is feltűnhet. Az egyik az egyes korszakok terjedelme közötti aránytalanság, a másik a jellegzetes címadás. Az erdélyi korszak teszi ki jegyzetek nélkül a főszöveg 51%- át, a Horthy-korszak kerekítve a 33%-át, az 1945 utáni időszak a 16%-át. A szerző az erdélyi részben 22, a következőben 10, az utolsóban 4 alcímet adott, aminek következtében a főszöveg túlságosan tagolttá vált. Hatos Pál többnyire Ravasz-idézetet választott alcímül, majd azt a saját mondatával pontosította (pl. „Kisebbségnek lenni nem rózsás helyzet.”Ravasz László viszonya a katolicizmushoz - 208.) Az egyes fejezeteket helyenként túl hosszú idézetek terhelik, ezek helyett néhány emblematikus írást a Mellékletben vagy Függelékben lehetett volna közzétenni. A kötet felépítése logikus, minden fontos kérdésre kitér, stílusa tárgyilagos és olvasmányos. A forrásokat kritikusan kezeli, az ellentmondásokra felhívja a figyelmet. Az esszéisztikus jellegű historiográfiai Bevezető rámutat a Ravasz-kutatás helyzetére, aránytalanságaira. A rendszerváltás előtt érthető módon az életpálya 1945-ig tartó szakasza állt a történetírói érdeklődés középpontjában. Az 1945 utáni időszak kutatása az utóbbi évtizedben vett nagyobb lendületet. A Kádár-rendszerben Ravasz nem publikálhatott, válogatott írásait először emigrációban élő tanítványai adták ki 1988-ban. 1962-ben 168 =-
