Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Újraolvasó - A reformáció 300. évfordulójának megünneplése a Dunántúli Református Egyházkerületben (1817)

-e Újraolvasó *Acta Papensia xvn (2017) 1-2. szAm

Isten’ kegyelembeli szövettségségére? miképpen állíttatik bé a’ hívek társaságába, minekutánna a’ Krisztus tudományára taníttatván, oktattatván, felser- dűlt korában a’ gyülekezet előtt hitéről vallást tett? attólfogva pedig, az Új tes- tamentomnak második sákramentomában, az Úri szent vatsorában gyakorta részesülvén, a’ szentekkel való egyességet fenn tartja, és a’ kegyelem szövetségében lejendő állhatatos meg maradásra magát újra meg újított fogadásai által gyakran le kötelezi egész életében.

Ezek szerént, a’ jel adásra reggeli 8. órakor egybegyűlvén a’ hívek a’ templomban, az új énekes könyvből amaz invovatiót42 énekelte el a gyülekezet: „Szent isten! noha néked Az egek ülő széked” - ez után pedig ama szép ’s igen kedves hymnust: „Jövel Szent Lélek Úristen, Töltsd bé sziveinket.”

Az éneklés végével első prédikátor ’s nagy hírű orátor tiszt, [eletes] Kolmár Jó’sef43 úr a’ kathedrára fel menvén, a’ buzgó imádság után prédikált a’ titkos léleknek a’ filadelfiabéli gyülekezet angyalához küldött leveléből (Jelen. III. 7, 8,10,11,12,13).44

A’ bévezetés után éneklette a’ gyülekezet az orgona45 lassú hangzása mellett a’ 3-dik éneket: „óh melly boldog ember az, ki téged élő igaz egy Istent meg- esmérhet. ”

Folytatván a’ prédikátor elmélkedését, előadta a’ reformátzió kezdetét, hogy t.[udni] i.[Ilik] az nem 300 esztendős újság, hanem annak lelke eleitől fogva

42 invocatio (latin) = segítségül hívás, könyörgés

43 Kolmár József (Kiskunhalas, 1769. augusztus 29. - Komárom, 1835. november 24.) református lelkész, esperes, író. Iskoláit Dömsödön, Kecskeméten, Debrecenben végezte, tanulmányait a jénai és göttingeni egyetemen fejezte be. 1813-tól haláláig révkomáromi református lelkész, 1822-től komáromi esperes, kiváló szónok. ZOVÁNYI 1977. 326. Jubileumi prédikációja nyomtatásban is megjelent: A megnyíltt ajtó, mellyet senki bé-nem zárhat. Weinmüller ny., Rév- Komárom, 1818.

44 „7A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: 8 Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. 10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intőbeszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait, и ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12 A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. 13 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”

45 A révkomáromi református templom építése 1787. március 13-án kezdődött a hívek adományaiból. A kőtemplomot 1788. szeptember 23-án szentelték fel. Orgonáját Bohák János bécsi mester készítette 1806-ban. A 2500 férőhelyes templom akkor Magyarország második legnagyobb református temploma volt. Vö. MÁCZA 1992. 40-41., SZÁMADÓ 2017. 25-26.-e lói =-