Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Németh Balázs: Beythe István karácsonyi ünnepköri igehirdetései (1584)
-э MŰHELY sАСТА PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM Batthyány-uradalom körmendi levelezéséből megismerhetjük, hogy Beythe többször eljárt Batthyány Boldizsárnál, később fiánál, Ferencnél, a jobbágyfalvak panaszainak orvoslása végett.24 Beythe szociális szenzibilitására utal egy karácsonyi prédikációjában elhangzott allegóriája a pólyával kapcsolatban: „Le kell azért szállnunk e világi kevély bölcsességéből és a jászolban, a pólyában kell Krisztust keresnünk, mert csak ott találjuk meg, sehol egyebütt”. Végső vigasz azonban a reménységben van, hogy Isten gondoskodik e világban a nyomorúság könnyebítéséről és abban lehet bizodalmunk, hogy „mi Isten fia érdeméért az örökélet várományosai” lehetünk. Az örökélet bizonyosságot jelent a jövendő életről, a szentek hallhatatlanságáról és örök dicsőségéről. Nem vitás, hogy Beythe eschatológiája kora világképének kategóriáiban keletkezett és nem az újkor világképének szellemében. 6. Egyház és világ viszonya. Beythe többször foglalkozik az egyház és a világ egymáshoz való viszonyával és főleg a kettő közötti különbséggel. Luther két birodalom-tana szellemében a világ és az egyház közötti különbséget pontokban foglalta össze: a. ) Míg a világ külső hatalom és fény, addig az ige szolgái a szívekkel és a lelkekkel törődnek. b. ) Míg a világ fegyverrel büntet, addig az ige szolgái az igével intenek. c. ) Míg a világ csak a külső bűnöket tiltja, addig az ige szolgái a szívek belső igazságtalanságait és a gonosz idulatokat tiltják. d. ) Míg a világnak „testi” oltalmai vannak, mint a fegyverek, gazdagság és katonaság, addig az ige szolgáinak nincsen külső hatalmuk, csak az Isten igéjére való hagyatkozás. Azonban nincsen különbség a világi hatalom és az ige szolgái között. Mindketten Krisztusnak és a keresztyén gyülekezetnek szolgái, tehát Beythe szerint uralkodás szóba sem jöhet. Egyik se tartsa magát feljebbvalónak a másiknál. A szolgálat mind a kettő részére csak az lehet hogy „tisztében eljár és az Úr Isten népének szolgál”. E két fogalom: „tisztében eljár” és „Isten népének szolgál” a reformátori hivatás és munkaetika sarkalatos pontjai, melyek egyrészt a tisztességes, szorgalmas és becsületes munkára, másrészt a felebarátunkért való szolgálatunkra utalnak. E kettő jelentette Krisztus követését a hétköznapi munkával teli életben, mint egy világi istentiszteletet.25 24IVÁNYI1990; 119-120.136.137.138.141-143-143-151-153-157- 258. 25 WOLF 1975.196-206. 12