Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Fekete Csaba: Caecus de colore. Pathai István ligurgiai minősítése és a tudományosság
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám felfogásában és szertartásrendjében gyanítja, de erről sehol nem fogalmaz meg túlzó megállapításokat, vagy ráfogásokat. Idézget Ludwig Lavater könyvéből,86 de soha egyetlen példát sem idéz vele párhuzamosan Huszár Gál képzelt kálvinista munkájából Benedek Sándor. Lett volna mit magyaráznia, ha graduálja néhány hangjegyes tételét is magunk előtt látnánk könyvében, nem csak a hol bakikkal, hol kalandor módon megállapított sorrendeket. Például a Huszár Gál közölte Niceanum, amelyet itt is láthatunk, vagy a Sanctus énekléséről igen nehezen bizonygathatta volna, hogy érvényesült a minden éneklést eltiltó Zürich hatása a kálvini vonal ellenére... Czeglédy Sándor volt egyik kezdeményezője a protestáns graduálok kutatásának.87 88 Melius Juhász Péter liturgikus és himnológiai tevékenységének valós jellegét és távlatait így jellemezte: „libere, non sub jugo”.s& 1967-ben megjelent tanulmánya készen kínálkozott volna, hogy Czellárné Csiba Judit tekintetbe vegye megállapításait Benedek Sándor „módszertana” és dokumentálatlan eszmefuttatásai ellenében. Sajnos, nem ez történt.89 Czeglédy Sándoron kívül miért nem vette észre senki korábban, hogy Melius Juhász Péter védelmébe vette a hagyományos szertartást és a szertartási éneklést? Nem általában az éneklést és éppen nem kizárólag a gyülekezet éneklését? Azért, mert ilyesmire felkészületlen teológusaink és lelkészeink nem tudták mire vélni a Pater noster, Niceanum, Gloria recitálását; azt sem, hogy az antifónákkal együtt a Psalmusok és Cantica nem gyülekezeti ének, hanem bibliai prózazsoltárok és a Magnificat meg a Benedictus énekbeszédben való el- kántálása.90 Hiába jelent meg időközben egész sor graduálkiadás, értekezés és tanulmány, azóta sem tájékozódtak kellően arról, hogy magyar protestáns szertartásaink szerény körülmények között és magyar anyanyelvűnkön azután is folytatták Esztergom liturgikus hagyományát, hogy Pázmány Péter a hazai la86 Ludwig Lavater kiadványára (az Ott-féle 1702-es kiadásra, amelynek címét az 57. lap 40. jegyzetében idézi), illetve a zürichi (tigurami) szertartásra a következő helyeken hivatkozik, * jelöli azokat a lapszámokat, ahol idéz is: 22., 26., 28., 64., 65., *66., *69., *73., 82., 148., *157., 161., *162., 193., 194., 195. 87 Czeglédy 1957.265-270., 1961. 247-263., 1963.24-29, 88 [Czeglédy] 1977.353-391. 89 28. sorszámmal megvan Czellárné irodalomjegyzékében Czeglédy 1967-es, a Studia et Acta Ecclesiastica II. kötetében megjelent tanulmánya, illetve 45. sorszámmal a Bartha Tibor szerkesztette 1977-es sokszorosított tanulmánykötet (lásd az 59. jegyzetet). 90 [Czeglédy] 1977. 365. » 314 «
