Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Fekete Csaba: Caecus de colore. Pathai István ligurgiai minősítése és a tudományosság
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám Hosszabb idézet következik, hogy ne kelljen utána keresgélnie a nyájas olvasónak, aki nem használja Benedek Sándor könyvét. Egyik gondolatmenetét olvassuk végig, amelyet erre a „módszerre” alapozott. Alig van mondata, amely ne volna elemi tévedés vagy naiv ráfogás. Protestáns irányok különböztetése és Melius Juhász Péter megítélése különösen ilyen, aki szerinte (Huszár Gál nyomán) „kálvinista” Ágendát alkotott, ezért a tárgyalt későbbi liturgiát ehhez az etalonhoz viszonyítja könyvében. „...Szegedi Gergely az egervölgyi hitvallás készítésének és az ő könyve [azaz az 1569-es énekeskönyv] megjelenésének idejében Méliusz Juhász Péterrel együtt debreceni lelkész volt, aki nemcsak az egervölgyi hitvallásban foglalt és azon a vidéken mindenütt vallott tételeket, hanem magának a hitvallásnak a] készítésében nyilván résztvevő Méliusz Juhász Péternek a fölfogását és úrvacsorái gyakorlatát is alaposan ismerte, akkor meg kell látnunk, hogy Sörös Béla helyes nyomon jár és helyesen rajzolja meg a kálvini irányú egyházakban használatos és az egervölgyi hitvallásban leírt [!!] kálvini irányú agendát. Csak két helyen csúszott be nála tévedés, amennyiben a föloldozás, az absolutio éppen a lutheránus fölfogással kapcsolatban kifejtettek alapján akkor még egyetlen kálvini irányú agendában sem szerepelt, mivel az a gyónással, magán- és közgyónással együtt ebben a formájában római katholikus hatásként speciális lutheránus elem volt. Ezenkívül az egy Bullinger-Lavater-Huszár Gál-féle agenda kivételével egyetlen agendában sem foglalt helyet az Úri ima, nyilván azért, mivel a kálvini irányú liturgiákban külön önálló rész volt az úrvacsora kiszolgáltatása, de azért mégis annyira összekapcsolódtak, hogy egynek mondhatók voltak. Mivel pedig a rendes istentiszteletben fontos helye volt az Úri imának, azért a nyomban következő úrvacsorái agendába nem kívánták újra fölvenni, mert nem akarták ugyanannak a szertartási elemnek gyakori fölvétele és elmondása által a szertartást terjengőssé és unalmassá tenni. Ez természetszerűen másként volt a lutheri irányú agendákban, melyekben a gyónásnak külön szertartása volt, amelybe föl kellett venni, s amikor később ezt összekapcsolták az úrvacsoraosztással, az Úri ima az úrvacsora szertartásában továbbra is megmaradt.”18 Később Kathona Géza és Czeglédy Sándor teljesen eltérő megállapításait is idéznünk kell Benedek Sándor elképzelésével szemben, aki ilyeneket ismétel másutt is, például: „Mivel tehát látta Méliusz, hogy a katholicizmus nem tudja, 18 BENEDEK 1971.198-199. » 294 «
