Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
«Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám Végül 1690-ben a málosiak kértek új lelkészt. Számukra Császári István (2.)-t ordinálták, miután letette a szokásos esküt.189 Abban az évben, sőt még 18 évig ott is maradt.190 Ebben a három esetben úgy tűnik, az ordináció a lelkésszé avatást, illetve a lelkészi rendbe való felvételt jelenti. Alighanem ez az esperes vezetésével végzett ünnepélyes aktust jelentett, melynek során a jelölt valamiféle áldásban is részesült, ugyanakkor ez nem pótolta „a vének kézrátételét”, mely a gyakorlatban a püspöki kézrátételt jelentette, és amelynek jövőbeli megtörténtét a jelölt írásban is vállalta (lásd Erdődi Mihály 1689-es esetét is!). Tanulmányozzuk most egy olyan gyűlés eseménysorát, amikor az ordináció kifejezés hol az egyik, hol a másik jelentésében szerepel! Az 1713. március 21-22-én tartott egyházmegyei közgyűlésen két lelkész, három levita és egy rektor áthelyezéséről rendelkeznek, mindegyikük neve mellett az ordinatus ad Z. formula szerepel.191 A lelkész Kecskeméti Boldizsárnak ez már legalább a negyedik, a szintén lelkész Szokolyai Ferencnek ez a második állomáshelye, Körösi Mihály (2.) a második, Szecsei István (2.) a harmadik, Szombati Péter a második vagy harmadik levitái helyére kerül, Domány Jánosnak pedig ez a második rektori helye.192 Az ordináció ebben az esetben egyértelműen valamely gyülekezetbe való kirendelést jelent. 189 Stephanus Császári astrictus juramento ordinatus ad ministerium. Uo. 15. 190 Reverendus dominus Stephanus Császári Málosinum locatus ordinatus. Uo. 16. Ezután egészen 1708-ig Máloson szolgál. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 361. Sz. Kiss és rá építve a garam- vezekényi egyház 1943-as lelkésznévsora korábban 1688-ban Ágón hozza lelkészként, de ez alighanem téves, az egyházmegyei jegyzőkönyvben erre vonatkozóan nincs adat. KISS 1879. 429. DREL1.1. u. Garamvezekény. 1. 191 Barsi ehm. I. sz. jkv. DREL II. 25. a. 1/1. 99. 192 Kecskeméti Boldizsár 1688-1690 között nemesoroszi, 1697-1699 között kéri, 1708-1713 között besei lelkész volt, ekkor került Szódóra, ahol 1717-ben bekövetkezett haláláig szolgált. KÖB- LÖS-KRÁNITZ 2009. 443. Szokolyai Ferenc 1710-től 1713-ig Garamvezekényen szolgált. Ekkor került Boriba, majd 1722-ben Kisölvedre, 1723-ban Kisendrédre, még ugyanabban az évben Óvárra, 1725-ben újra Kisölvedre, 1727-ben pedig Peszekre. Utolsó adatunk 1734-ből van róla. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 625. Körösi Mihály (2.) 1712-ben még Boriban volt levita. Ekkor került Marosfalvára levitának és rektornak, itt 1715-ig szolgált. 1716-tól 1719-ig Garamvezekényben, 1719-ben az ürményi egyházmegyében lévő Tótújfalun, 1721-ben pedig Besén működött levitaként. 1721-ben halt meg. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 481. Az adattár még Körösi Mihály (3.) néven hozta. Szecsei István (2.) 1711-1712 között Ágón, 1712-1713 között Szentgyörgyön szolgált levitaként. Ekkor, 1713-ban lett garamvezekényi levita, majd nehézségei miatt 1715-ben az alsó- dunamelléki egyházkerületbe, Kosdra ment el. Ezután 1719-ben a pesti egyházmegyei Rádon, majd 1731-ben a solti egyházmegyei Foktőn volt lelkész. 1739 előtt hivatal nélkül Nagykőrösön élt, majd 1739-ben a kecskeméti egyházmegyében lévő Halas prédikátora lett. 1741-ben ismét hivatal nélkül Kécskén élt, és lelkészségért folyamodott. Több adatunk nincs róla. KÖBLÖS- KRÁNITZ 2009. 597. Migravit in Kösd. Barsi ehm. I. sz. jkv. DREL II. 25. I/i. 77. FÖLDVÁRY » 116 «
