Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)

•ф Szemle ф>

Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám

1859-ben Rónay Jácintnak írt magyar nyelvű levelében az osztrák belügyminisztert, br. Alexander Bach-ot „Pataki Uramnak” nevezte (494.) A Bach-rend- szerrel együttműködőket magából kikelve egészen vaskos kifejezésekkel illette.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy a kötet szerkesztői eleget tettek- e vállalásuknak, igennel felelhetünk. A forrásközlésben nem találtunk elütést, a jegyzetek is jók és pontosak, három esetben azonban kiegészíthetők lettek volna. Az 1825. november 3-i országgyűlési felajánlásáról azt olvassuk, hogy az egyévi bruttó jövedelmét, 60 000 forintot ajánlotta fel „a nemzeti szellem felvirágzására” — valójában 60 000 pengőforintról (ezüstforintról) volt szó (112.) A már említett, gróf Andrássy Györgynek írt levelében (1828. október 24.) a zsidó hitelezőknek eladósodott mágnásokra vonatkozó lábjegyzetben herceg Pálffy József Khan nevű hitelezője „nem azonosított”-ként szerepel. Sámuel Heinrich Kaan von Albest (Stomfa/Stampfen/Stupava, 1776. szeptember 15. - Wien, 1844. február 22.) magyarországi származású bécsi gyapjú nagykereskedő volt, aki 1826-ban magyar nemességet kapott. Rövid életrajzát olvashatni az Österreiches Biographisches Lexikon-ban (Bd. 3. Lfg. 12,1962, S. 162.), annak online változatában is. Arcképét is ismerjük (Josef Kriehuber litográfiája, 1836). Magyarországi nagybirtokosokkal állandó kapcsolatban állt, tőlük vásárolta fel a gyapjút. Más vállalkozásai is ismertek. Párád történetéből tudjuk például azt, hogy Szitányi Ullmann Móric (1818-1898) pesti bankárral és nagykereskedővel 1825-1839 között együtt bérelte a debrői uradalmat, bérlőként ők építették ki a parádi fürdőt.

Hasonlóan jártak el Schuller bécsi bankár esetében (343.): róla is többet ki lehetett volna deríteni a hivatalos almanachok alapján, hiszen bankháza, a J. G. Schuller et Comp. — Széchenyivel, a Nemzeti Casinóval együtt — részvényese volt a Duna Gőzhajózási Társaságnak és az Osztrák Nemzeti Bank (Österreichischen Nationalbank) igazgatóságában is képviseltette magát.

Hiányérzetet kelthet Széchenyi Kovács nevű zalai ügyvédjének említése 1848-ban (449.). Az azonosítás elmaradása nem véletlen, hiszen a zalai ügyvéd neve nem fordul elő Széchenyi naplóiban. Tilkovszky Lóránt és Molnár András kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Kovács (Kováts) László ügyvéd (sz. Al- sódörgicse, 1817. június 25.) 1841-től volt Széchenyi zalai (szentgyörgyvári és pölöskei) uradalmainak ügyésze, aki feleségével, Oroszváry Júliával Nagygör- bőn élt, a mérsékelt ellenzékiek közé tartozott és egzisztenciális okokból eleget tett Széchenyi zalai politikára vonatkozó utasításainak. (Maga Széchenyi — más arisztokratához hasonlóan — egyetlen Zala megyei közgyűlésen sem vett részt.)2

2 TILKOVSZKY Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában. = A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1990. Zalaegerszeg, i960. 239-255. Kovács 1841-től új uradalmi ügyészként intézte a tagosítási-elkülönölési pereket (i. m. 241.) » 464 «