Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Széchenyi István válogatott levelei. (Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) (Hudi József)
<ф Szemle ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám A közzétett 260 levélnek kisebb hányada, alig több mint negyede (számításaim szerint 28%-a) tisztán magyar nyelvű, 16%-a magyar-német, közel a fele (49%- a) német nyelvű. Kisebb számban találunk angol, francia, francia-német, német-angol nyelvű levelet is. A pálmát 1835. január 8-án Pozsonyban írt, s Tas- ner Antalnak küldött levele viszi el, amely magyar, angol, német és francia nyelven íródott - pontosan kifejezve egy főúri titkár nyelvi kompetenciáját, a vele szemben támasztott követelményeket, s a Széchenyi-levelezés kiadásának nehézségeit. Amit hajdan egy kis kancellária (a főúr, titkára, írnoka) évtizedeken át „termelt”, azt ma több feldolgozó csoport sokéves munkával tudná csak közzétenni. Széchenyi szüleivel, testvéreivel eredetileg németül levelezett, a feleségével — aki gyengén tudott magyarul — szintén. A magyart csak később sajátította el annyira, hogy azon szabatosan ki tudta magát fejezni. Magyarul írt műveiben mindvégig érződik némi idegenszerűség, pongyolaság. A levél nyelvét elsősorban a levelezőpartner személye határozta meg: az angol hídépítő mérnökkel és munkatársaival például angolul, a párizsi lapszerkesztővel franciául, Milos Obrenovic szerb fejedelemmel, József nádorral, gróf Batthyány Lajossal és a bécsi bankárokkal németül, Deák Ferenccel, Kossuth Lajossal magyarul levelezett. Béla fia számára 1848-ban magyarul azt az intenciót adta, hogy elsősorban angolul és franciául tanuljon meg — ezt a két nyelvet tartotta számára a leghasznosabb modern nemzeti nyelvnek (430.). Különleges helyzetben különleges módon írt levelet: 1848 januárjában, amikor Pozsonyban a veres himlő dühöngött és az a hír járta, hogy „e baj ragadós”, nem saját kezűleg, hanem írnokával, későbbi titkárával, Kiss Mártonnal íratta a levelet, s még arra is volt gondja, hogy az ne gazdája levélpapírját használja. 1839-től romló egészségi állapota, látása is közrejátszott abban, hogy igényt tartott levélíró segítségére. Ha sokféle elfoglaltsága miatt nem ért rá írásban válaszolni, személyesen vagy megbízottja által szóban köszönte meg a neki küldött levelet. Bizalmas levelet sosem adott postára, hanem megbízható küldönc segítségével juttatta el a címzetthez. 1841. február í-jén a veszélyesen agitáló Pesti Hírlap megfékezése ügyében Deák Ferencnek írt levelét például Pulszky Ferenc vitte Kehidára (305-306.) A címzett és Széchenyi közötti kapcsolat mélységét, a két fél érzelmi viszonyát jól tükrözik a megszólítások. Bár Deákot „Igen tisztelt Barátom !”-nak nevezi, mégis önözi; más esetben — pl. Wesselényinél — ugyanez a megszólítás tényleges tegezőviszonyt jelent. Kossuthnak írt leveleiben a semleges hivatalos titulust használta („Tekintetes Táblabíró Ür!”), így járt el a birodalmi tisztség- viselőkkel is. Saját feleségének és gyermekeinek küldött leveleiben viszont bensőséges megszólításokat alkalmazott. Feleségét pl. 1859-ben németül „Kedves Gyöngy Virágom”-nak nevezte (508.). » 461«
