Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Szemle - Rainer Pál: Egy cs. és kir. 52. gyalogezredbeli ismeretlen tartalékos tiszt I. világháborús és hadifogoly naplója, 1916-1920 (Hudi József)

<ф Szemle ф>

Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szäm

közöltek. 1919 júniusában az egyik berezovkai levél azt állította, hogy Keszthely és Hévíz „elsüllyedt valami vulkanikus kitörés következtében.” (62.)

A naplófeljegyzések egy beszűkült tudatállapot lenyomatai: hősünket főként a napi létfenntartás érdekli, ami az idő előrehaladtával egyre nehezebben biztosítható. Késik a fizetés, a segély, a szeretetadomány, emiatt a foglyok munkára kényszerülnek, mindenféle munkát elvállalnak, de a keresmény az infláció miatt így is kevés a megszokott életszínvonal fenntartásához, a közben elron- gyolódó ruházat pótlásához. A napi létezés mellett a világháború hadszíntereinek katonai eseményei, a politikai élet változásai azért érdeklik, mert várja a háború végét, a békekötéseket, s a hazatérést szervező bizottság megérkezését, melyre 1920. június 26-án valóban sor is került. Fogadásukra ünnepélyt szerveztek, este színházi előadást tartottak, melyen „Az obsitos” c. színművel adták elő.

Különös a naplóban a nők említésének hiánya. Kezdetben a harctéri elszállásolásnál még előfordul, hogy a szállásadó megvendégeli a tiszteket és zenesetélyt ad, melyen lányaival táncolnak. Később akkor látják a másik nem képviselőit, ha a táborból a közeli városba kiengedik őket. Hiányukat úgy pótolják, hogy a szilveszteri mulatságban néhányan nőnek öltöznek. 1920 januárjában szóbeszéd tárgyát képezte, hogy a dán konzul olyan fényképalbumot hozott, melyben 1000 nő fényképe volt. Úgy hírlett, hogy aki becsületszavát adja, hogy a kiválasztottat feleségül veszi, I. osztályon szállítják haza. (71.) Hősünknek a hír valódiságát nem sikerült ellenőriznie, de feltehetjük, hogy vágyait jól tükrözte az eset.

Egy hónappal később, 1920. február 15-én, amikor a tábori színházban a Gül babát adták, a hárem-jelenetben „egy valódi nő, egy orosz színésznő is táncolt”. A sok orosz néző között mintegy 25 lány is volt, akik a reggelig tartó mulatságban is részt vettek. „A női közönség nem volt valami túlságosan előkelő.” - olvashatjuk a naplóban. (72.) Kedvezőbb véleményt formált augusztus 15-én, hazafelé tartva Szingapúr városában, ahol megbámulta a copfot viselő maláj férfiakat és a csokoládébarna maláj nőket, akik orrcimpájukban viselték ékszereiket, s lábujjaikon gyűrűjüket. (77.)

A másfél hónapos hajóút a Himalaya hadigőzössel már a jó ellátást biztosította, és a polgári élet folytatását ígérte. Amikor 1920. szeptember 15-én a vonat megérkezett Újvidékre, véget ért a nagy kaland.

Az elmondottakból is kitűnik, hogy a száraz, rövid naplóbejegyzések a katona- és hadifogolyélet eszenciáját adják: jobbára a nehézségeket rögzítik, de az élet derűsebb oldalait is felvillantják. A szakszerűen szerkesztett, tanulságos kötetet jó szívvel ajánljom olvasásra.

HUDI JÓZSEF

» 452 «