Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Rainer Pál: Egy cs. és kir. 52. gyalogezredbeli ismeretlen tartalékos tiszt I. világháborús és hadifogoly naplója, 1916-1920 (Hudi József)
<ф Szemle ф Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám lója a köztörténet — az 1751. évi országgyűlés, Veszprém vármegye és a veszprémi egyházmegye története — szempontjából alapvető fontosságú. Míg a kora újkori forrásokban a személyiség csak áttételesen nyilvánult meg, a XIX. századi forrásokban már a személyes hang a meghatározó. A veszprémi születésű Keresztesi József (1748-1812) emlékirata a református egyházi értelmiségi karrier egyes állomásairól és a XVIII. századi közállapotokról is hű képet ad. Francsics Károly (1804-1880) veszprémi borbélylegény naplóiban és naplói alapján szerkesztett visszaemlékezéseiben a reformkori hétköznapok világát éppúgy megörökítette, mint az 1848-1849-es hadtörténeti eseményeket, majd a megtorlás időszakát, és a polgári korszak mindennapjait. A politikusok közül a liberális ellenzéki Hunkár Antal (1783-1862), valamint az ellenzékiből kormányhű tisztviselővé vált Fiáth Ferenc (1815-1885) egyaránt megírta visszaemlékezéseit, így a XIX. század első felének, a szabadságharcnak a helyi történetét két különböző nézőpontból is megismerhetjük. Jókai unokahúga, Váli Mari (1840-1915) naplója, a teológusnak tanuló Kacz Lajos (1844-1921), az építészként működő Voyta Adolf (1834-1923) élete végén megírt visszaemlékezése Pápa város hétköznapjairól ad hű képet. A szabadkőműves Voyta a polgári átalakulást, tőkést fejlődést alulnézetből világítja meg. Kacz Lajos műve Révkomárom kiegyezés kori fejlődését is jól tükrözi. A kiegyezés korában a pápai és veszprémi helyi hetilapok szerkesztői már számos visszaemlékezést, naplójegyzetet tettek közzé, s a helyi eseményekről is rendszeresen beszámoltak. Ezek a beszámolók ma már fontos történeti források, melyeket kellő kritikával szükséges hasznosítani. Bármily meglepő, az első világháború éveiből is szép számmal kerültek elő kéziratok, amelyek jól kiegészítik azt a képet, amelyet jobbára a szépirodalom alakított ki a köztudatban. A szépirodalomból elég megemlíteni Jaroslav Hasek (1883-1923) Svejkjét (1923), a magyarok közül Gyóni Géza (1884-1917) háborús verseit, az erdélyi Markovits Rodion 1927-ben megjelent Szibériai garnizon c. világhírű regényét, Markó Marcell pápai ferences házfőnök 1936-ban és 2010- ben kiadott Szibérián át a kolostorig c. regényét. Az elmúlt években a kerek évfordulóknak köszönhetően az első és második világháborús emlékezetpolitika nemcsak a nagypolitikát formáló hadtörténeti eseményeket, hanem a személyes történelem emlékanyagát is a figyelem középpontjába állította. A személyesség azért is fontos, mert szinte nincs olyan család, amelynek ne lett volna hősi halottja, hadifoglya vagy háborús sérültje a két háborúban. A szemtanúk, akik élményeiket papírra vetették, szinte kizárólag iskolázott férfiak voltak, de akad kivétel is: gróf Esterházy Pálné gróf Andrássy Ilona 2015-ben kiadott első világháborús naplója azt mutatja be, milyen női szemmel a háború, amely borzalmas pusztításokat végez anyagiakban, lelkiekben; emberi kapcsolatokatt, házasságokat tesz tönkre. Mint önkéntes vöröskeresztes » 448 «
