Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)

<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám kérnek. Fél óra alatt a doktor úrnak szoba-konyhás lakással, fűtéssel, világítás­sal, havi 160 pengő kezdő fizetéssel járó állása van. Hogy beköltözhessen, 100 pengőre lenne szüksége. Megkértem a 100 pengőt. A doktor úr többé felénk sem nézett, sőt ha valahol meglátott, messze elkerült, és ma is elkerül. Lehoczkiné férje más asszonyt szeretett, két gyermekével a családját elha­nyagolta, ütötte, verte. Másfél évig vettük imádságunkra a férfit. Végre a vele való beszélgetéseim után a férfi hazatért. Családjáé lett. Azóta a templomba a család egyetlen tagja el nem jött. Majsai, Szigeti, Ádlott, Sarkadi stb. cselédsorból ide vetődött családok mér­hetetlenül nagy nyomorúságukban az egyházhoz fordultak segítségért. Ruhát, élelmet rendszeresen kaptak, minden segítségünket reájuk koncentráltuk. Mi­korra a gyermekek felnőttek, segítségemmel munkába, kenyérbe kerültek, töb­bet istentiszteletre nem jönnek. W. Poldi, Cs. Denis, D. Mariska, V. Juci, M. Etus, K. Mária: legszorgalmasabb vasárnapi iskolai gyermekek. Legjobb konfirmandusaink, amint a konfirmációt letették, többet a templom felé sem néztek, ellenünk reverzálist adtak. Koroknay Károly, Somogyi Sándor legbuzgóbb cserkészvezetőim, ifjúsági bibliaköri tagjaim, - oly könnyen megadták ellenünk a reverzálist. K. Lajos kétségbeesetten jön be hozzám az irodába, letérdel előttem, és sírva vallja be, hogy egy ismerős református leányt megbecstelenített, el akarja venni feleségül, de a bútor árából még 100 pengő hiányzik, juttassam hozzá ehhez a pénzhez. Segítsek rajta, könyörgött. Segítettem, a leányt elvette, de soha többé felénk nem jött és a pénzt is nekem kellett kifizetnem annak, akitől a számára kölcsönt kértem. Bartha Jánost elvittük üdülni. Szegény család, teljesen ingyen vittük el, hogy a 15 éves fiú felerősödjék. Novemberben Biliéi István református levente társával biciklire ült, lekarikázott az üdülőnkbe, azt feltörte, kirabolta, amennyi holmit csak elbírtak ketten, a rablott holmit magukkal vitték a hátukon haza­biciklizve. Az országúton a csendőrök elfogták, és mi egy év múlva tudtuk meg, amikor a Pestvidéki törvényszékről a rablott holmit visszakaptuk, akkor tudtuk meg, hogy a büntetést a két jómadár már le is ülte. Szomorú eltorzulásai a léleknek ezek, de hála a jó Istennek, hogy ezek az esetek nem mindennap fordulnak elő, de az annál szomorúbb, hogy a körül­ményekhez képest sokszor előfordulnak. De nekünk lelkipásztoroknak épp ez » 428 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom