Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
ф Forrásközlés Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám az iskolában pedig a piciny padokba nem fértek be felnőtt híveink. Különben gyülekezetünknek ez a legsűrűbben lakott része volt, ha nem akartuk elveszíteni híveink tömegeit, ide is építkezni kellett. Hatványozottan állott ez Nagytétényre, hol híveink ugrásszerűen, rohamosan szaporodtak. Isten segítségével tehát mindkét helyen belefogtunk a gyülekezeti ház építésébe, de Nagytétényben, előre számítva annak anyásítására, a leendő lelki- pásztor számára szerény keretek között, de lakást is terveztünk az evangelizáló teremhez. Az 1927. év ismét gazdag volt reményekben, mely eseményekben számomra is sok szerep jutott. 1927. május 21. és 22-ére szerveztük meg a Budapesten tartandó, első református nagygyűlést.84 Ennek a nagygyűlésnek a technikai megszervezése teljesen reám hárult. Mintegy 20000 vidéki református testvérünk elszállásolása, Pesten az előadó helyiségek elkérése, nyomtatványok elkészíttetése, a jelvények, programok elküldése, postázása, mindennek az elrendezése, 84 Első és Második Református Nagygyűlés: Budapesten 1926. május 21-22., majd 1927. június 2-3-án a „Hit és Szolgálat Mozgalma” által szervezett program. Mindkét konferencia egyik főszervezője Demjén István volt. A XX. századi magyar református tömegrendezvények története az alig kutatott résztémák közé tartoznak. Általánosságban megállapítható, hogy az 1920-as évek második felétől az 1945-1989 közötti időszakot leszámítva, egyházi szervezetek rendszeresen nagy tömegrendezvényeket szerveztek a református egyház híveinek. Az Országos Református Nagygyűlés célkitűzéseiről Demjén a következőket írta: „Amíg a katolikus nagygyűléseknek csaknem mindegyikétől egy-egy gyógyíthatatlan sebet kap a mi nemzetünkért imádkozó magyar református keresztyén szívünk, addig a mi hatalmas tömegfelvonulásunkkal végeredményben is azt a célt akarjuk szolgálni, hogy Krisztusban és a mi szegény hazánk szeretetében minél szorosabban összekapcsolódva: a keresztyén magyar egységet teremtsük meg. Ez az oka, hogy ezektől a mi református nagygyűléseinktől legalább is addig, míg mi rendezzük, senki sem várhatja, hogy ott sérelmeket tárgyaljunk, felekezeti különbségek felhány- torgatásával magyar és magyar közé csóvát dobjunk, hogy rámutassunk arra, hogy mennyire másodrangú állampolgárok vagyunk. Oh nem! A mi nagygyűléseinket nem azért tartjuk, hogy magyar és magyar közé éket verjünk, de tartjuk azért, hogy az evangélium erejével építsük, erősítsük a szíveket, gátat vessünk a minden oldalról csapkodó nemzetirtó bűnök hullámainak, nemcsak Budapest és környékéről összeterelt, de az egész országból ide zarándokoló tízezreink tömegeivel megmutassuk, hogy mi is ébren vagyunk, élünk, látunk, érezünk, hatalmas erősek vagyunk, hogy áradjon ki a kálvinista keresztyén világnézet egyedül megtartani és fejleszteni képes csodálatos ereje. Megtartjuk nagygyűléseinket azért, mert ma sokan vannak, akik a mi hallgatásunkat haldoklásnak látják és felőlünk is nélkülünk akarnak határozni, de meg kell, hogy lássák, hogy mi élünk és az a puritán, bibliás szent komolyság, ami elömlik tömegeinken: megnyugtató azokra, kik a magyar egységért dolgoznak, de félelmetes azokra, kik ezt az egységet idegen érdekekért bontogatni akarják.” = DEMJÉN István: A II. Országos Református Nagygyűlés. = Egyházi Híradó (Budafok), 7 (1928) 5. sz. 1-2. » 410 «
