Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám amikor azt mondta, hogy adjuk oda a kék pénzeket még ma és holnap visszaadja lebélyegezve és nem kell utána az 5%-ot megfizetni, a többi magyar urakkal együtt én is odaadtam. Másnap reggel jajveszékelve jön be a cselédünk, hogy ütik-verik Fábry Géza magyar főszolgabíró urat. Mikor magam is kimegyek és kérdezem, hogy miért bántják, Nikolics Áron magából kikelve ordítja, hogy Fábry Géza felgyújtotta a főszolgabírói hivatalt. Fábry Géza, aki a jellemes magyar úriembernek nagyszerű példányképe volt, a maga szelídségével ilyet nem tett, de felgyújtotta maga Nikolics Áron, hogy a pénztőkét ne kelljen nekünk visszaadni, mert mint mondta, a pénzünk benn égett a főszolgabírói hivatalban. így most már teljesen koldusbotra jutottam, sem terményem, sem pénzem nem volt, két kis rühes beteg lovam maradt és egy olasz fogságból itthon mindenkit elvesztett katolikus fiú húzódott meg nálam. A két kis rühes lóval hordoztuk be a gazdáknak a mezőről a kukoricaszárat részében, azt eladtuk és a megszáradt szárral tengettük ki lovacskánkat és éltünk mi is nagy nyomorúságban. Az összeköttetést azonban megtaláltam a csonka ország irredenta köreivel, a szervezkedést megcsináltuk és minden tekintetben felajánlottam szolgálatomat úgy az akkori fiatal honvédség számára, mint a magyar vezető körök számára Sokszor értékes dolgokkal szöktem át a határon életemet veszélyeztetve. Az egyik szerb városparancsnok a polgári iskolában az én bútoraimmal ren- deztetett be magának lakást, amikor elhelyezték, bútoraimat magával vitte. Mivel pedig híveimtől még adót sem szedhettem, megmaradt bútoraimat, kivéve a hálószobát és a feleségem leánykori szobáját, mind eladtam. Egy részéből éltünk, más részéből pedig az irredenta vezetők utasítása szerint fegyvereket vásároltam. Örökös meghurcoltatásnak lettem kitéve, éjfél után 1 és 2 óra között számtalanszor kopogtatott be detektív és ezzel a kiáltással: Molim goszpodar !62 - hurcoltak el, és hogy nem vertek és kínoztak meg, mint másokat, annak köszönhettem, hogy a háború alatt gazdaságomban dolgozó szerb foglyokkal nemcsak hogy emberségesen bántam, de azt a napszámot, amit civil munkásnak szoktak adni, a gazdaságomban mindig megadtam, hogy volt olyan szerb fogoly, aki 1У2 - 2 ezer koronával távozott el tőlem. Azt a minisztériumban megmondották, hogy így vagyok náluk számon tartva, de a szerb érdek azt követeli, hogy pusztuljak, meg fogják találni a módját, hogy Kevevárát otthagyjam. Egyrészt azonban élet-halál 62 Molim goszpodar! - Kérem, uram! » 397 «
