Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám egyházközség-történet szerzője éppen az egyházközség akkori lelkipásztora, Demjén István, akinek életrajza a mostani forrásközlés gerincét adja. A gyülekezet-történet és az önéletrajz feltehetően egyszerre íródott. A gyülekezet történetének kezdeti időszaka a későbbi részekhez viszonyítva elnagyolt. Érződik a szövegen, hogy azt a szerző az egyházközség-történeti források felhasználásával, valamint szóbeli közlésekre hagyatkozva készítette. Az egyházközség 1922-1945 közötti története ellenben bő és nagyon informatív. Az életrajzzal egybevetve látszódik, hogy Demjén István budafoki lelkésszé választásától saját életében is ugyanazokat az eseményeket tartotta fontosnak, mint a gyülekezet életében. A két forrás hasonló struktúrát követ, az egyes események kapcsán viszont jelentős eltérésekkel találkozhatunk. A műfaji jellegzetességekből következően a szövegek egymást jól kiegészítik. Együttes olvasásuk elengedhetetlen egy alaposabb gyülekezet-történet megírásához. A kutatómunka során egyértelművé vált, hogy a gyülekezet-történeti munka és Demjén István önéletrajza nem a püspöki körlevél hatására készült, hanem egy korábbi koncepción alapult. Demjén István az általa alapított, majd szerkesztett Egyházi Híradó hasábjain évente közreadta lelkipásztori beszámolóját, és 1937-ben, 15 éves lelkipásztori jubileumának évében összefoglalta a Budafoki Református Egyházközségben végzett munkáját. Ezen lelkipásztori jelentés gerince nagyon hasonlít a gyülekezet-történeti munkára és az önéletrajz szövegére, így joggal feltételezhető, hogy hosszabb lelkipásztori önéletrajzának hátterében a már korábban készített áttekintések álltak.7 A korabeli újságok áttanulmányozásából kitűnt, hogy Demjén István naplót is vezetett.8 Sajnos, ennek sorsát nem ismerjük és a személyi hagyaték fennmaradásáról sincsenek információink. Feltételezhető, hogy az önéletrajzban található személyes hangvételű leírások naplófeljegyzései alapján készültek. 1943-ban a közel háromezer lelkes budafoki gyülekezetei négy lelkész szolgálta, ami azért meglepő, mert az első világháború időszakához képest a gyülekezet lélekszáma nem négyszereződött meg, mint a lelkipásztoroké. Demjén István gyülekezet-szervező munkájának eredménye munkatársainak megnőtt 1 1 Demjén István lelkipásztor visszaemlékezése 15 esztendő munkájára s jelentése egyház 1937. évi állapotáról. = Egyházi Híradó (Budafok) 19 (1937) 4. sz. 9-16. 8 V. ö. Demjén István: „Emlékezzünk a régiekről”. (Naplómból) 1916. június 7. = Egyházi Híradó (Szeged), 1 (1922) 1. sz. 2-5. » 377 «
