Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: "Nem ver meg téged az Isten, hogyha gondoskodsz róluk!" (Egy református asszony, aki mindvégig hű maradt hitéhez)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám előfordultak, még a XX. század közepén is, ám bírósághoz, hatósághoz általában nem fordultak. Pedig volt ahol az erejében megfogyatkozott, az udvar végére szorított apának enni is alig adtak, idős szomszédasszonya szánta meg. Másutt a megöregedett, elgyengült házaspárt verték a fiatalok. Ismert eset, hogy a lelkész rákérdezett a szülőverőkre: „Nem félitek az Istent?” Még másutt a fia verte a 70 év feletti anyát, aki pedig őt mindig szerette. Mindezekhez a kivételes esetekhez képest az ellenpéldát jelentette Dávid Mária családjának megértő, gondoskodó légköre. Vissza kell még térni Dávid Mária munkaviszonyához. 1978 és 1982 között napi 4 órában a KSH Fejér Megyei Igazgatóságán dolgozott. Korábbi, bútoripari munkatársa ide került, ő javasolta, hogy dolgozzanak együtt. Négy év után azonban nem tudott Fehérvárra járni, mert édesapja fekvőbeteg lett. Öt évig otthon maradt vele, mígnem 1987-ben eltemették. Ezután váratlanul érte, hogy Szurok József (1946-2000), a helyi tsz elnöke felajánlotta részére, 4 órában vállalja el az üzemanyagraktár kezelését, könyvelését. Egy idő után a főkönyvelő, Gölöncsér Péter (1955) így dicsérte meg: „Mariska, azóta alszom nyugodtan, mióta maga kezeli az üzemanyagot!” Nyugdíjazásáig (1995) maradt ebben az állásban. Nagy Jánosné egyházhoz való hűségét és társadalmi elismertségét jelzi, hogy 1993-ban presbiter lett, utána vagy 20 évig viselte is e tisztséget. A hitét őrizve úrvacsorát mindig vett, ahhoz kenyeret és bort is gyakran adott. A tsz 1959-es megalakulása óta már nem háznál sütött, hanem bolti kenyér került az Úr asztalára, de a bor továbbra is saját termésű maradt. Második férjével a boldog házasság 33 évig tartott. Az utolsó évekig annyit dolgoztak, amennyi az időbe belefért. Mikor ketten maradtak, életük legszebb időszaka következett, ami azonban még a többinél is gyorsabban eltelt. Házastársa 1998-ban, 71. születésnapján elhunyt. Mindhárom gyermekük tovább tanult, megházasodott, nem kevés szülői segítséggel otthont teremtett. Mindegyik a rendelt időben konfirmált, ami elkíséri őket egész életükben. Nagy Jánosné életére visszatekintve a családjukban mindenkor meglévő szeretetet hangsúlyozza. Arra a legbüszkébb, hogy szű- kebb családját egyben tartotta, gyermekei jóban vannak egymással. Úgy érzi, nem is volt és nincs is haragosa. Azon igyekezett, hogy szándékosan soha ne bántson meg senkit. Hálát adva az Istennek, nyugodt lélekkel minden este úgy fekszik le, hogy talán ez lesz utolsó éjszakája. » 352 «
