Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: "Nem ver meg téged az Isten, hogyha gondoskodsz róluk!" (Egy református asszony, aki mindvégig hű maradt hitéhez)

<ф MŰHELY ф>

Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám

daság jelentette a kiegészítő jövedelmet. Dávid Mária a szülések között és azokat követően, a gyermekgondozási szabadság alatt otthon, újra a paraszti életmódot követte: állatokat nevelt, növényeket termesztett, hogy a termékeket és a terményeket a székesfehérvári piacon értékesítse.

1973-ban nem ment vissza korábbi munkahelyére, hanem egy pártbizottsági rokona segítségével a Bútoripari Vállalatnál helyezkedett el. Székesfehérváron, a Tátra utcában a raktár vezetését bízták rá, melyhez főnöke segítségével megtanulta a könyvelés alapjait. 1976 októberében 65 éves édesanyja szívinfarktust kapott, 6 hétig az ágyról sem szállhatott le. A körzeti orvos javasolta: számoljon le a munkahelyén, ápolja-gondozza édesanyját, és így együtt meg fogják gyógyítani. Bár a három gyerek mellett a kereset hiányzott, de nem volt kétséges, hogy vállalja édesanyja ápolását, aki fel is gyógyult és 1981 júniusáig élt.

Hosszabb időn át, hasonlóan nagy türelmet, megértést tanúsított az egész család Dávid Mária édesapjának betegségével kapcsolatban. Dávid Gábornál 1955-ben, 50 éves korában komoly gyomorfekélyt diagnosztizáltak. Az orvos kíméletre intette, az egész család féltette. Ettől kezdve, mivel igen keveset tudott enni, csak könnyebb fizikai munkára volt képes. Maga is megszokta, hogy a munka dandárját az 1945 után vele együtt élő apósa, anyósa, valamint felesége, leánya, később ennek második férje végezze. Öreg korában már csak föltette a kalapot, vette a kampósbotot és azzal sétált az udvarban. A család az állapotát elfogadta, sőt aggodalommal, gondoskodással vette körül. 1981 után, mikor külön lakrészükben egyedül maradt, lánya fokozottan gondozta. Az unokák is hazaérkezve azonnal felkeresték, szeretettel vették körül. Jól megértették egymást Nagy Jánossal is, aki az építkezés, gazdálkodás dolgában több mindent megbeszélt vele.

Nagy János említett nagybátyja, a szomszédos utcában lakó Horváth József 1982-től kezdte rendszeresen felkeresni Dávid Gábort. A két idős ember sokat beszélgetett, bár gondolkodásuk különbözött. Dávid Gábor jórészt ráhagyta a másikra azt, amit mondott.

Horváth József ősei szintén kisnemesek voltak, de ezt nem tartotta számon. A község kisparaszti rétegéhez tartozott, melyből, mint értelmes ember, 1945 után igyekezett kitörni. A kiutat a földműves szövetkezetben vállalt tisztségekkel, baloldali elkötelezettséggel kereste. Ugyanakkor minden paraszti munkához jól értett, szőlőt művelt, méheket tartott, szerette az állatokat, ügyes kezé» 349 «