Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Műhely - Fekete Csaba: Caecus de colore. Pathai István ligurgiai minősítése és a tudományosság

<Ф MŰHELY ф>

Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám

leginkább kirívó valótlanságokat tapintattal javítania? Aligha. Csupán a Benedek Sándorétól gyökeresen eltérő koncepció és az efféle módszer teljes elvetésével vállalható az illő helyreigazítás, annak alapján, hogy az óprotestáns liturgia folytatta magyarul az esztergomi gyakorlatot, a keresztyén szabadságot érvényesítve, tehát nem gépiesen, és a nem is az evangéliummal ellenkező mozzanatok megtisztítása nélkül. Ez Melius Juhász Péter és a rá következő nemzedék számára evidens volt. Huszár Gál kiadványában is ez nyilvánult meg.

Mintegy külső szemlélőként, köztörténeti adatokkal és dogmatikai megközelítéssel próbálta a magyar református teológia minősíteni a szertartást, amelynek nem tudta kezelni eredendően énekelt voltát, ebben tehát nem egyedül járt el így Benedek Sándor. Sörös Béla, Benedek Sándor, sőt Kathona Géza (és nyomukban Czellárné) sem hivatkozik olyan, valóban az énekes szertartáshoz és szertartási zenéhez értő szerzők tanulmányára, mint például Bartalus Istvánéra,64 Seprődi Jánoséra,65 Rajeczky Benjáminéra66 vagy éppen Horváth Cyrillére.67 Az utóbbi ferences szerzetesből lett református tanár, járatos volt az énekes könyörgés, szertartási éneklés és az énekes könyörgés (zsolozsma) kérdésében.

A Credo eleje Luther szerint (Komjáti graduál, 1574, 94b)

64 BARTALUS 1869. passim.

65 SEPRŐDI 1913.132-140.

66 RAJECZKY 1953. 279-286.

67 HORVÁTH 1905.129-148., 257-292., HORVÁTH 1908. 244-245.

» 308 «