Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Műhely - Fekete Csaba: Caecus de colore. Pathai István ligurgiai minősítése és a tudományosság

<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám is hibáznak, a kik az éneklésben részvételt megtagadják, hanem csak hang nél­kül akarnak szívükben mormolni, midőn az Úrnak lelke azt parancsolja, hogy lélekkel, azaz szóval, értelemmel, oktatólag és intóleg zengedezzünk és énekel­jünk. Hallgatással pedig senki a gyülekezetben nem taníthat. [...] A hívek éne­kei pedig hasonlók a figyelmes olvasáshoz, minő az ős egyházban is az aposto­lok idejében szokásos volt, mint a görögök zenéje és az írók határozott bizo­nyításai igazolják. Az angyalok, próféták, a Krisztus, az apostolok énekeltek.”38 „Szertartásunk kevés van; szent énekeinket és a litániákat együtt énekeljük. Az úrvacsorát a Krisztus rendelése szerint osztjuk minden vasárnap, előrebo- csátott beszéd s intés után. A melyben tárgyaljuk, hogy mi az úrvacsora, miért veszik azt, miképen veszik, kiknek használ, kiknek kell járulni az úrvacsorá­hoz? Ezt elvégezvén, imádkozunk, a közhitvallást gyakran elmondjuk, gyakran elhagyjuk. A részesülőkhöz kegyes kérdéseket intézünk, a melyekkel azokat ta­nítjuk. A míveletlenebbeket megvizsgáljuk, és a méltatlan ebeket, disznókat visszavetjük. Azoknak a gyermekeknek pedig, a kik az úrvacsora értelmét és hasznát nem tudják, és más olyanoknak, a kik vizsgát tenni és magokat meg­próbálni nem képesek, az Úr vacsoráját fel nem adjuk. A bűnben élőknek, fe- lebarátjokra haragvó még ki nem békülteknek, kiközösítettéknek ki nem szol­gáltatjuk. A fülbegyónást nem követeljük, sőt a pápistáknál szokásban levőt egyházunkból eltávolítjuk. A nyilvánosan és magánlag részesülőket, ha kíván­ják, hogy magánosán oktassuk, oktatjuk, vigasztaljuk, nyilvánosan feloldoz­zuk, sőt magánosán is, ha a magán feloldoztatást kérik, azt a Krisztus példája és nem a pápista szokás szerint teljesítjük. Elmondva a vacsora igéit, adjuk a megtört kovászos vagy kovásztalan ke­nyeret és magunk is veszszük, midőn lehet. Azután adjuk a poharat a borral. A bornemiszáknak sem adjuk csupán az egyik jegyet, hanem ha nincsenek meg­elégedve a lelki evéssel és a jegyeket is kívánják, helyettesítjük a borral élést borral [?!] vagy a mi a bor helyét pótolja. A víz és életből készült sör haszná­latát nem veszszük be, ha csak az oly országokban nem, a hol bort semmiképen nem lehet kapni. A betegekkel egyedül nem részesülünk, mivel az apostol azt kívánja, hogy a gyülekezetben vegyük az úrvacsorát. Ha pedig ez szükséges lenne, midőn a még együgyű betegek és tehetetlenek is hittel kívánják az úr­vacsorával valló külső élést, másokat is hivatva, hogy gyülekezet alakuljon, feladjuk azt. A betegeket meglátogatjuk, vigasztaljuk, oktatjuk. 38 KISS 1881.153. (Az egyházi éneklésről). » 299 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom