Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Szemle - Ábrahám István-Kehidai László: A Zsolnay Alsógyár története (Márfi Attila)
Szemle ÁBRAHÁM István-KEHIDAI László: A Zsolnay Alsógyár története. Megjelent a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány kiadásában. Pécs, 2015.168 p. Igazi kuriózumnak számít a most ismertetésre kerülő kiadvány, hiszen még az avatott szakemberek, s a témakör kiváló ismerői is úgy gondolhatják, hogy a világhírű pécsi Zsolnayak működéséről, főleg a kerámiagyár értékteremtéséről már kevés érdemlegeset lehet elmondani. Erre cáfol rá ez a pár hónapja megjelent kötet, amely az egykori világhírű gyár egyik olyan szerkezeti egységéről ad értékes szintézist, ami nagyon sokáig háttérben maradt, s említésére is csak érintőlegesen került sor. A két, bevallottan is „amatőr” szerző azonban alaposan rácáfol erre a maguk által adott minősítésre, hiszen közel két évtizedes kutató- és gyűjtőmunkájukkal olyan gazdag forrásbázist hoztak létre, aminek csupán csak egy részét adhatták közre. Mégis ez a dokumentumgyűjtemény valódi leletmentésnek is bizonyult, mert a közgyűjtemények, intézmények és hivatalok mellett számos magánszemélynél fellelhető forrást (dokumentumokat, térképeket, fényképeket, leveleket, tárgyi emlékeket, stb.) is feltártak. S mivel a külföldön élő Zsolnay családtagokkal is kiváló kapcsolatot ápoltak, számos idehaza még nem ismert dokumentum, tárgyi emlék és szóbeli információ is látókörükbe kerülhetett. De bármennyire is összetettek ezek a források, a szerzők nem a művészi értékteremtésre (hiszen ez valójában a „teljes” Zsolnay gyár produktumához tartozik), hanem elsősorban a gyárkomplexum építéstörténetére koncentráltak. A szerzőpáros ezt többször is hangsúlyozza, hiszen a Zsolnay Alsógyár az úgynevezett Felsőgyár kiszolgálására jött létre, és kizárólag az ipari porcelántermékek előállításával foglalkozott. Éppen ezért az Alsógyár kevéssé volt az érdeklődés középpontjában, s ez magyarázhatja azt is, hogy bizonyos fejlődési szakaszok nem dokumentálhatóak egyértelműen. Pedig a két gyáregység rendkívül közel volt egymáshoz, a két területet az egykori Országút (ma Zsolnay Vilmos út) választotta el egymástól. Ezt a szerves egységet is hangsúlyozzák a szerzők,
