Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 1-2. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Egy református "szentasszony": özvegy Gere Istvánné Kispál Anna Kalotaszentkirályról

•ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám ami mindennapjai vezérfonala lehet. A békesség szeretete és ennek munká- lása életének egyik legfontosabb jellemzője. A veszekedés, vita, gyűlölködés, ismeretlen számára. Akin tudott/tud segíteni, megtette, de ezt teszi a mai na­pig. Életének alapja a szeretet és a hit. Vallja, hogy a szeretet mindennél töb­bet ér. Ez a szeretet és mély hit munkált benne, amikor gyermekeit nevelte, imádkozni tanította és templomba vitte. Lánya, Lovász Miklósné Gere Ibolya mondta: „Egy életen át hálás vagyok neki, hogy megtanított imádkozni és templomba járni.” Ezt nem szavakkal, hanem személyes példájával érte el. Türelem és rendíthetetlen hit vezérelte, amikor fogyatékos unokáját gon­dozta. Mosolyogva énekelte neki szinte megszakítás nélkül az egyházi éneke­ket. Különösen gyakran a 42. Zsoltárt: „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik...” Valóságos csoda történt: ez a beszélni egyáltalán nem tudó, a szavakat alig-alig értő leányka a zsoltár dallamát nagyanyjával zümmögte. Megható volt, amilyen szeretettel bánt ezzel a gyermekkel és boldog volt, hogy figyel az énekhangra. Azt mondta az esettel kapcsolatos kérdésekre: „Mit csináljak, ha a drága jó Mennyei Atya ilyen türelemmel áldott meg. így kell éljek.” Élete valóban áldás. Egy másik, Down-kóros unokáját is hason­lóan nagy szeretettel vette/veszi körül, imádkozni is ő tanította meg. Imád- ságos életének nehéz szakasza volt az a négy esztendő, amikor segítség nélkül ápolta nagybeteg apósát, panasz nélkül, kézzel mosva naponta a lepedőjét, takaróját. Erős lelke azonban ebben a próbatételben is megújult, kedélye, tü­relme, hite nem roppant meg. Az imádság Gere Istvánná Kispál Annának mindennapi kísérője, életének társa. Rendszeresen imádkozik, többnyire könyvből. Négy-öt imádságot is el­mond egy alkalommal. Éjszaka, ha felébred és nehezen jön álom a szemére újra, imádkozik. Ilyenkor egymást követően mondja imádságait, mindeniket, amelyik eszébe jut mindaddig, amíg pillái ismét elnehezülnek. Ibolya lánya mondta, hogy úgy imádkozik ilyenkor, mint a római katolikus asszonyok, amikor a Rózsafüzért imádkozzák. Az imádságból pedig erőt merít. Kedves olvasmánya „Csendes percek” címmel jelent meg, amelyet évtizedek óta na­ponta olvas. A másik szeretett könyve: Csiha Kálmánné: „Kiáltottam, meg­hallgattál.” Kicsit talán saját életét is látja ennek tükrében. Hiszen a nehéz időkben, majd utána is megtartó erőt merített mély hitéből. Amikor a juhokat ment fejni az esti sötétben át a temetőn, nem egyszer megkérdezték tőle: nem fél? Azt válaszolta: „Nem, mert velem van a Jóisten és megőriz.” Valóban nem félt és őriző Pásztora nem hagyta el, őrzi a mai napig. » 209 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom