Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 1-2. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Egy református "szentasszony": özvegy Gere Istvánné Kispál Anna Kalotaszentkirályról

<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám Gere Istvánná Kispál Anna méltó képviselője egész közösségének és refor­mátus egyházának egyaránt. Vallásossága, rendíthetetlen Isten-hite betölti egész életét, átszövi mindennapjait. Erre a közösségre is jellemző, ami általában a kisebbségi sorban élőkre, hogy a vallás a nemzeti azonosságtudat kifejeződési formája és az anyanyelvi kultúra megélésének egyik fontos területe.19 Kispál Anna hite minden bizonnyal az előtte járt nemzedékek hitéletének hagyomá­nyaira épült, amit ő is igyekezett továbbadni utódainak. Munkájának és példa­adásának köszönhető Ibolya lánya és Miklós veje aktív szerepvállalása a kecs­keméti református gyülekezet közösségében. Családja a régi kalotaszegi felszegi családok egyike: édesapja Kispál Márton tekintélyes szűcsmester volt, míg apósa id. Gere István és férje Gere István nagy tudású ácsmesterek. Egyébként a szentkirályi ácsok keresett mesterek voltak. Sokan eljártak közülük a havasokra dolgozni, így tett Gere István is, amint említettük. Édesanyja Kisjancsi Kata és anyósa, Kis Pál Erzsébet igazi bölcs asszonyokként, szelíden, szerényen a háttérbe húzódva kormányozták a családot. Tehát mind a művészi tevékenységre való késztetést, mind a szelíd­séget, türelmet egyaránt a családi közösségből hozta magával. Mindezekhez járult az az összetartás, amely a kis és a nagycsaládot, a rokonságot egyaránt jellemezte. Hiszen a család emberformáló hatásával, érzelmi útravalójával meghatározta egyéniségét. Jellemformáló erővel hatott rá ez a közösség, ma­gatartási mintát, életvezetési tanácsokat, életre szóló bölcsességet adott, ame­lyeket hozományként adhatott tovább utódainak. A szülői házból elkerülve a Gere családban ugyanezt tapasztalta. Anyósa életfilozófiájának alapja a követ­kező volt: „egy asszonynak olyan nagy kötényének kell lennie, hogy minden alája férjen. ” Vagyis a családi nézeteltéréseket, kritikát, elégedetlenséget soha kivinni nem szabad, azt a családon belül kell rendbe hozni. Ugyanakkor a ro­koni szolidaritásra, a közösségi együttélés szabályainak elsajátítására ugyan­csak itt, a család közösségében készítették fel. A játékba, a munkába, a művész­kedésbe való belenevelődés során a közösség normarendszerét elsajátítva an­nak továbbvivője lett és a közösség hagyományainak továbbadója is egy­szerre.20 Amint a magyar nyelvterületen másutt, úgy itt Kalotaszentkirályon is 19 Vö. MOLNÁR Ambrus: Egy református „énekdiktáló” Nagydobronyban. = „Szentembe­rek” - a vallásos élet szervező egyéniségei. Szerk.: Barna Gábor. Szeged, 1998.117-124., különö­sen 119. 20 Vö. VASAS 1993.13. és 130. » 204 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom