Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Egy református "szentasszony": özvegy Gere Istvánné Kispál Anna Kalotaszentkirályról
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám A figyelmes, megbízható, türelmes Anna nyolc esztendősen már gyermekekre vigyázott, tizenkét esztendős korában a helyi lelkipásztor, Polgár Lajos unokájára felügyelt. 1952-ben kötött házasságot Gere István ácsmesterrel. Polgár Lajos református lelkipásztor eskette őket. Ezt követően nehéz idők köszöntöttek a fiatalokra és az egész családra. Kuláklistára kerültek és bár rendkívül keményen dolgoztak, mégis alig volt betevő falatjuk, hiszen beszolgáltatás címén mindent elvettek tőlük. Többször kellett idegen jóakaróktól lisztet kérnie, hogy főzni tudjon valamit a családnak. Többnyire csupán kukorica kenyérre tellett. Mivel férje a havasokon építette a román megrendelőknek a házakat, két gyermeküket, Ibolyát és Istvánt szinte egyedül nevelte. Akkor voltak kicsinyek, amikor a legnehezebb idők jártak a családra. Ő naponta ment a mezőre dolgozni, a két kicsit az otthon munkálkodó szűcsmester apjához vitte el, de naponta többször megtette az utat a mezőről a szülői házig, hogy kicsi gyermekét megszoptathassa. Ez több kilométeres gyaloglást jelentett. Ugyanakkor soha nem lázadozott, nem elégedetlenkedett, nem mondott ellent. Apósának is azzal jelezte a napi munkára vonatkozó utasításának elfogadását: „Jól van apám- uram, megyek.” Anyósával, akit hagyományosan „anyámasszony”-nak nevezett, ugyancsak annak haláláig békességben élt, pedig évtizedekig egy tűzhelyen főztek, szóváltás, bármiféle neheztelés nélkül. Sorsuk csak az 1960-as évektől lett elviselhetőbb, majd könnyebb, amikor az általuk megtermelt javakból nekik is maradt. így gyarapították juhállományukat, amelyeknek fejése ugyancsak Kispál Anna munkái közé tartozott. Annak a korosztálynak tagja ő is, akik még jól ismerik a közösség hagyományait és szívósan ragaszkodtak/ragaszkodnak azokhoz, sőt, továbbadták a következő nemzedékeknek, gyermekeiknek, unokáiknak, jóllehet, közülük többen már csupán vendégként látogatnak el őseik földjére. Gere Istvánná Ibolya lánya volt az, aki 1975-ben a zentelki Lovász Miklóssal való házasságkötésüket és templomi esküvőjüket követően, lakodalmukat hagyományos módon rendezték meg, amely az utolsó ilyen alkalom volt a faluban. Ugyanis ők még a vőlegényes és a menyasszonyos háznál tartották a lakodalmat, amelyet utánuk már mindenki bérelt helyen, a kultúrházban szervezett meg.7 Az 1970-es évek elején még egész farsangban működött a faluban a 1 Vő. S. LACKOVTTS Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalota- szentkirályon. = Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Szerk.: Balassa Iván-Ujváry Zoltán Módy György közreműködésével. Debrecen, 1982. 689-723. » 200 «
