Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Egy református "szentasszony": özvegy Gere Istvánné Kispál Anna Kalotaszentkirályról
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám korra egyaránt következtetések vonhatók le. Szép számmal ismeri ezeket a néprajztudomány és használja is, közülük több önálló kötetekben már napvilágot látott. A néprajzkutatókat mindig foglalkoztatták azok a közösségükből kiemelkedő egyéniségek, akik tudásukkal, vallásosságukkal, művészi tevékenységükkel, gyógyító ismereteikkel megbecsülést, tiszteletet érdemeltek ki, akik nem csupán maguknak, családjuknak, rokonságuknak, hanem az egész közösségnek hírnevet, elismerést szereztek. Ezek az egyéniségek mindig sokoldalú képviseletet jelentettek a közösségben, vallásosságukkal hitet, reménységet, elköteleződést sugároztak, türelmükkel példát adtak. Az ünnepelt Hudi Józsefet legendás türelemmel, szorgalommal és munkabírással áldotta meg a Teremtő. Úgy vélem, méltóképpen köszönthetem Őt azzal, ha egy, a közösségében életével, munkájával tiszteletet kiérdemelt személyt mutatok be, aki a néprajzi egyéniségkutatásban ugyancsak különleges helyet foglal el. Ez a példaértékű életet élt/élő asszony Kalotaszentkirályon özvegy Gere Istvánná Kispál Anna, akit az 1970-es évek elején volt alkalmam megismerni és akinek mély Isten-hite, angyali türelme, a szavaiból, tetteiből sugárzó szeretet egyfajta Fentről kapott üzenetként értékelhető. Annál inkább gondolhatunk erre, mivel református közösségekben nem gyakori jelenség valakit „szentnek” mondani, szemben a római katolikus közösségek „szentembereivel, szentasszo- nyaival”, akik a vallásos élet szervező egyéniségeiként különböző ájtatossági formák szervezésével, vezetésével, paraliturgikus szokások életben tartásával közösségi igényt elégi tettek/elégítenek ki, szükség szerint lelki segítséget nyújtva a rászorulóknak. Elgondolkodtató, hogy egy református közösségben kit, kiket nevezhetünk szentnek, szenteknek? Ismerjük Molnár Ambrus és Szigeti Jenő kutatásaiból az alföldi ecclesiolák szervezését, működését, tevékenységét, ezeknek a közösségeknek szervezőit, akiket ugyancsak „szentembereknek, szentasszonyoknak” mondtak, tartottak.2 Gere Istvánná nem tarozott és nem tartozik ilyen közösséghez, a helyi gyülekezettel és a mindenkori lelki- pásztorral soha a kapcsolatot meg nem szakította, fel nem függesztette, hűséges tagja a mai napig a református közösségnek. A faluban, a családban, rokonság2 MOLNÁR Ambrus: „Szent Asszonyok” és „Szent Emberek” Társasága a Hajdúságban a 19. században. = Vallási néprajz 2. Szerk.: Dankó Imre-Küllős Imola. Bp., 1985.129-159. és SZIGETI Jenő: Egy múlt századi „szent ember” Dunapentelén. = Vallási néprajz 8. Szerk.: Küllős Imola. Debrecen, 1996. 277-304. » 198 «