Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Gelencsér József: A fül lecsapása (Törvény, szokásjog, jogszokás, művészet)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám A magyar történelem ismert személyiségei közül füle lecsapását Ocskay László (1680-1710), a későbbi kuruc brigadéros, császári ezredes szenvedte el. Ez a kiváló katona fékezhetetlen természetű volt, többször szegett esküt, állt át az ellenség oldalára. Életútját Thaly Kálmán történész örökítette meg némi pontatlansággal. Az előkelő nemesi családból származó, korán fejlett, izmos Ocskayt szülei a nagyszombati jezsuita rend gimnáziumába adták, ám 1696- ban belépett gróf Pálffy János (?-i70o) huszárezredébe. Részt vett Savoyai Jenő török elleni délvidéki hadjáratában. Első kirívó bűncselekményét ekkor követte el. Azt nem tudni, hogy mit tett, utóbb is csak annyit mondtak, „hogy büntetésül hóhér vágta le érette az egyik fülét ”. Az így megcsúfított ifjú nem jám- borodott meg. Nemsokára, 1697-ben vagy 1698-ban, vélhetően italos állapotban, újabb súlyos bűntettet követett el. Tisza nevű fiatal katonatársát ölte meg. (Drámai fordulat, hogy 1703-ban a meggyilkoltnak ifjú nővérét, Tisza Ilonát vette feleségül.) Ocskay a halálos ítélet elöl megszökött, ezredét elhagyva Temesváron a törökök közé osont. Sőt törökké lett, körülmetéltette magát. Az 1699. évi karlócai béke után mégis visszatérhetett ezredéhez. A főbenjáró büntetés elkerülését vélhetően Pálffy pártfogásának köszönhette. 1701 után Ocskay az ezredet átvevő báró Ebergényi László alatt a spanyol örökösödési háborúban harcolt a franciák ellen. Vitézül ugyan, de garázda természete miatt csak a ti- zedességig vitte. Nem tudni milyen körülmények közt (elfogták vagy átszökött), rövidesen francia szolgálatba lépett. A francia király testőrcsapatában lett hadnagy. Megint felrúgta esküjét: kegyelmet szerezve visszaszökött korábbi ezredéhez. Mivel hadnagyi rangját nem ismerték el, tizedes maradt. Ebbéli elkeseredésétől hajtva hét társával dezertált a regimentből és Németország felé vette az irányt. 1703 nyarán mintegy 70 hasonló társával Pozsony és Nyitra megyében dorbézolt, erőszakoskodott. Nagyszombatba is bemerészkedett, hol éppen ezredének alezredese, báró Pongrácz László fogatta el, verette vasra. A hóhér kötelét a rokoni megvesztegetésnek köszönhetően kerülte el. Ekkor Ocskay kötelezte magát, hogy I. Lipót császár zászlai alá kóbor katonákat gyűjt. Ám inkább II. Rákóczi Ferenc seregébe vitte őket. Immáron ötödször hagyta el saját zászlaját. Július közepén Tiszabecsnél, a folyón átkelésnél már kurucként, a hasonló helyzetű Borbély Balázzsal együtt igen kitüntette magát. Huszárjaik alkották a fejedelem első rendes lovas csapatát. Ocskay számos sikert ért el, méltán nevezték Rákóczi villámának. Előbb ezredes, majd 1705-től brigadéros lett. A vesztes trencséni csata (1708. augusztus 3.) után a császár hívei megnyerték I. József számára, és a hónap végén katonáit erővel labanc oldalra vitte át. » 181 «
