Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Nagy-L. István: Egy református lelkészdinasztia sarja a császári-királyi hadseregben a francia háborúk korában (Batvai Komáromi Sülye Pál katonai pályafutása)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám csak két további gimnáziumi osztályt kellett elvégezni, aztán jöhettek a felsőfokú tanulmányok. Mándi Márton halotti beszédében kiemeli néhai Roboz Mihály gyermekeit, mint a halottól búcsúzokat. Ez egyértelműen a búcsúztatott Komáromi Pál és unokatestvérei szoros kapcsolatára utal, ami eredeztethető a családjukban töltött néhány éves időszakból, bár konkrét bizonyítékot erre nem sikerült találni. Szentkirályszabadját követően azonban meglepetésre nem valamelyik református kollégiumba, hanem Sopronba, az evangélikus líceumba került az ifjú református lelkészgyerek. Ennek okát nem ismerjük. Sajnos a soproni iskola iratanyagában nem található Komáromi Pálra vonatkozó adat. Itt azonban már csak rövid időt töltött, mert 1775-ben, 16 éves korában katonának állt. Minden bizonynyal Sopronban tanulhatott meg németül is, hiszen a város lakosságának többsége német nemzetiségű volt. A német nyelvtudás elengedhetetlen volt a császári-királyi hadseregben, hiszen tiszti rangot csak jó német nyelvtudással lehetett betölteni. Ismételten komoly fejtörést okoz, hogy egy több generációs református lelkészcsalád gyermeke vajon miért állt be katonának? A kérdés megválaszolásakor figyelembe kel vermünk, hogy édesapja 1768-ban meghalt, így az esetleges atyai felügyelet és pályaorientáció nem állt a háttérben. Érhette azonban más hatás. Édesanyja fiútestvérei ugyanis, az egyetlen Mihály kivételével négyen is a katonai pályát választották. G. Vargha Zoltán adatai szerint Benedek kapitány, István hadnagy, Ferenc zászlótartó (zászlós), Ádám hadnagy volt. Biztosak lehetünk benne, hogy mind a szülői házban, mind a szentkirályszabadjai években megfordulhattak Pál környezetében. Nem lehetett egyedi eset, hogy egy fiatal fiúra mély benyomást tett a színes, díszes egyenruha és a rokon tisztek elbeszélései a katonaéletről, csatákról, rohamokról - és talán a katonaélet egyéb kellemes vonatkozásairól. A hétéves háborúban bizonyára részt vettek a harcokban, lehetőségük volt megtapasztalni a háborút. Élményeikről színes elbeszéléseket tarthattak a testvér házában, amivel erőteljesen hatottak a 6-10 éves fiúcska képzeletére és bizonyára felkeltették a katonaélet iránti vágyat. A hadseregbe való belépésnek másik, akár a fentieket kiegészítő összetevőjét Sopron városában kell keresnünk, egészen pontosan a számos soproni születésű tisztben. A tisztikart illető kutatásaim egyik fontos megfigyelése, hogy a magyarországi német polgárság soraiból meglehetősen sokan álltak a hadseregbe és többen egészen magasra tudták felküzdeni magukat. Komáromi Pál » 166 «
