Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Nagy-L. István: Egy református lelkészdinasztia sarja a császári-királyi hadseregben a francia háborúk korában (Batvai Komáromi Sülye Pál katonai pályafutása)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám István.17 Szintén csak feltételezhetjük, hogy az 1756-os igazolásban szereplő Ferenc is (I.) János fia volt. Az viszont egyértelmű, hogy (I.) Jánosnak volt hasonnevű fia, (II.) János, így Balázs dédunokája, (II.) János fia volt az az (I.) Dániel, aki 1725-ben Komáromban született, és nemességének igazolását kérte 1756- ban Veszprém Vármegyétől. (I.) Dániel ága viszont már a Tiszántúlon tűnt fel a XVIII. század második felében, hiszen (I.) Dániel Berettyószentmártonban, Nagykerekin, Harsányban és Zsadányban volt lelkész. Dánielnek öt fiát nevesíti a nemeslevél: József, (II.) Dániel, Gábor (1764. január 10., Nagykereki), Pál (1775 május 6., Nagykereki) és Benjámin, rajtuk kívül azonosítható még Sándor (1765. július, Nagykereki), Sámuel (1767. január 11., Nagykereki) és egy fiú (1768. július 14., Nagykereki). Ugyanő kérte 1787-ben Bihar vármegyétől nemessége megerősítését. (II.) Dánielnek Tokajban azonosítható két fia: Dániel (1815. június 7.) és László (1822. december 29.). Nem tudom pontosan azonosítani Komáromi (V.) Pál álmosdi, majd asz- szonyvásári lelkészt (1762-1780), de feltételezhető a tiszántúli kötődés miatt, hogy (I.) János ágába tartozhatott, talán (II.) János fia lehetett. Az ő fia az 1772. január 30-án, Álmosdon született Pál, aki 1801-től Hajdúböszörményben, majd Álmosdon, Hajdúbagoson és Sárrétudvaron volt lelkész. Számunkra Balázs harmadik fia, István ága a legfontosabb, hiszen ennek tagja volt Komáromi Pál. Komáromi Sülye István valamikor 1625 és 1629 között született Komáromban. 1649-ben Debrecenben subscribált, majd 1753 és 1671 között Győrben teljesített lelkészi szolgálatot. 1671. augusztus 4-én azonban az ellenreformáció részeként eltávolították Komáromból, majd nyolc hónapig Mezőőrsön bujkált, végül 1672-ben Ács község gyülekezete hívta lelkésznek. Rövid itteni szolgálatot követően őt is a vésztörvényszék elé idézték és 1674 márciusában elítélték, aminek végül gályarabság lett a vége. A holland De Ruyter admirális közbenjárására szabadult ki társaival együtt 1677- ben. Hazajött, majd 1679-ig Neszmélyen, majd 1687-es haláláig Ácson szolgált lelkészként, miközben 1678 és 1680 között a tatai esperesi feladatokat is ellátta. Családot csak későn tudott alapítani. Három fiát ismerjük: Pált, Józsefet és (III.) Jánost. Az apa meghurcoltatásának bizonyára komoly hatása volt a gyerekekre, hiszen korán árvaságra jutottak, mégis mindhárman lelkészek lettek. (I.) Pál ágáról később szólok, előbb lássuk a másik két fiút. 17 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009 463. » 161 «
