Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám határozatokat.286 Ez a felhívás a hercegszőlősi kánonok záró artikulusában is olvasható,287 amit a felső-baranyai egyházmegye birtokában levő példány végén meg is tettek, méghozzá nemcsak a zsinaton részt vettek, hanem az azután egészen 1734-ig rendre újonnan felszenteltek is.288 Egy másik példány a pápai gyülekezet birtokában volt, ezt valamikor 1613 után Török István, Pápa város földesura, valamint a város nevében Szíj Ferenc bíró, a várbeli katonaság nevében pedig Hatos Bálint alkapitány írta alá és pecsételte meg.289 A komjáti kánonok legutolsó pontja hasonlóan rendelkezik,290 csak sajnos egy ilyen aláírt példány sem maradt ránk. Ez a gyakorlat az evangélikus egyházban vált általánossá: a korai időkben, 1596-től az azt elfogadó dunántúli lelkészek az Egyezség Könyvének egy magyar nyelvű példányát írták alá,291 és az 1598-ban keletkezett dunántúli evangélikus törvénykönyv LXXIII., záró pontja is kötelezővé tette a lelkészek aláírását.292 Később az egyes egyházkerületek ebből a célból ú. n. ordinációs könyveket kezdtek vezetni (a tiszai kerületé 1741-től van meg).293 A többi bejegyzéstől jelentősen eltér Keresztúri Tuba István beírásának szövegezése. О is említi a lelkészi és gyülekezeti világi tanúk nevét, de előtte kitér Istentől és a szentkirályszabadjai gyülekezettől eredő meghívására, valamint a gyülekezeti meghívás megerősítésére (ab ecclesia reformata Szent Király Sza- badjaiensi legitime vocatus ad sacrosanctum verbi Divini ministerium - Deo 286 Az 1545-ös I. erdődi zsinat döntéseit 29 prédikátor írta alá. KISS 1881. 15. Néhány példa azon zsinatokra, ahol az utolsó cikkely így rendelkezik: Borsod-gömör-kishonti cikkek (XVI. század vége): XXXVIII. Uo. 732-733. 1612-es köveskúti kánonok: LV. Pápai ehm. I. sz. jkv. DREKK O. 1055. 147- THURY 1998. I. 194. 287 XLII. Minec vtanna ez Articulusoc es az Keresztyen Anyaszentegyhaznac rend tartásiról való regullac az Szent írásból igazaknac talaltatnac, es minden keresztyen Praedikatoroknac teccendnec, azt akaryoc, hogy minden Praedikator neuet alaia iria, es azzal minden enge- delmesseget igerie, hogy ez Regulae es paranczolatoc ellen nem akar iarni vakmeroekeppen. Pápai ehm. I. sz. jkv. DREKK 0.1055.183-184. MOKOS 1901. 46-47. 288 MOKOS 1901. 253-257. 289 Ez a példány ma már lappang. TÓTH 1808a. 45. TÓTH 1808b. 19-20. TÓTH 1808c. 327- 328. MOKOS 1892.122. MOKOS 1901. 51-52. PÁLFFY 2005. 57-60. 290 V. rész XVII. kánon: E’ Térvényéé alá mindenec alá-irjanak. Edgyuel edgyig minden Praedikátori személyeknec, mind mostaniaknac, s-mind a’ki joevendocbn ko':vetkeznec, e’ To- ervényec alá saját magoc kezec Írásával neveket alá kell imioc az (f szent engedelmességeknec meg-bizonyitására... KomjKán. 180. 291 MOKOS 1892.11-20. THURY 1998. I. 121-122. 292 Pápai ehm. I. sz. jkv. DREKK O. 1055. 230. MOKOS 1892.106-107. 293 KRÁNITZ 2012. 8-9. » 142 «
