Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám követően korszakunkban a következő század végéig új ágendák sem keletkeztek.171 A felsődunamelléki egyházkerület határozatai között mindössze kettőt találunk, mely - már vizsgált korszakunk végéhez közeledvén - ezen a területen mond ki elvi szabályzást. Az első az 1714. április 15-16-án tartott madari közgyűlés 12. sz. határozata, mely kimondja, hogy az esperesek levitákat is exmittálhatnak igehirdetésre, a sákramentumok kiszolgáltatására azonban nem, kivéve a nagy szükség esetét.172 A másik az 1722. július 28-i naszályi összejövetelen (conventus) keletkezett határozatok egyike-másika. Miután az említett királyi rendelet miatt püspökválasztó egyházkerületi közgyűlést nem tarthattak, Magyari Kossá Péter püspök halála után két évvel a felsődunamelléki egyházkerület esperesei és még öt lelkipásztor azon célból gyűlt össze Naszályon, hogy a püspök személyére beérkezett szavazatokat kibontsák és összeszámlálják.173 Miután Kocsi Major Istvánt nyilvánították megválasztott püspöknek, öt pontban foglalták össze a szuperintendens és az esperesek közti hatásköri vitákról született megegyezést. Ezek közül két pont a lelkészek jelölésével kapcsolatos, melyek alapján az a kép bontakozik ki előttünk, hogy a lelkészek jelölése alapvetően a püspök feladata, de ezt a jogkört szükség esetén átadhatja az espereseknek is. Ebben az esetben a szentelést (impositio) is elvégezhetik.174 Ezekre az intézkedésekre később még visszatérünk. Most csak annyit, hogy mindkettőre azért volt szükség, mert tartani lehetett egy újabb üldözéstől, amikor esetleg a püspök ténykedését is újra akadályozhatják. A dunántúli egyházkerületnek ebből az időből nem maradt fenn jegyzőkönyve, tehát ilyen jellegű elvi döntésekről nem tudunk, az 1736 utáni közös 171 Egyetlen kivételről tudunk: Zoványi György 1733-ban megjelent agendájáról, ami a Dunántúlon nem terjedt el, és az ordinációra különben sem tér ki. BENEDEK 1971. 31-38. KÖBLÖS 2011. 63-66. 172II. sz. ehk. jkv. DREL1.1. a. 2.116. Tatai ehm. I. sz. jkv. DREL II. 70. a. 1. 24. Thury Etele a levita helyett hibásan egyházi tisztre menendőket fordít! THURY 1998. II. 321. '73II. sz. ehk. jkv. DREL 1.1. a 2.117,149. Tatai ehm. I. sz. jkv. DREL II. 70. a. 1. 63-64. '7* Ha a Tiszteletes Superintendens maga Candidallya a Tiszteletes Tanítót, az obtingens medietassát vegye el, ha pedig ex eius indultu Tiszteletes Senior Uraimék Candidállyák, Tertia- litast végyen a Tiszteletes Superintendens, a többivel Tiszteletes Senior Uraimék Assessor Ura- imékkal osztozzanak úgy, hogy a Senior Uraiméké a Tertialis legyen. Ha Tiszteletes Senior Ura- iméknak a Superintendens <által> in casu necessitatis a Candidatio meg engettetik, imposition is szabadsága légyen. II. sz. ehk. jkv. DREL 1.1. a. 2. 119. Valesius János 1730-as másolata: CSÉMY 2000. 290. » 111 «
