Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Újraolvasó - Borsos István: Az utosló peregrinus
BORSOS ISTVÁN Az utolsó peregrinus Az újkori protestáns kollégiumok Magyarországon elsősorban a pap- és tanítóképzést szolgálták, de növendékeik közül sokan világi pályát választottak. Mivel a kollégiumok főiskolai szintű képést biztosítottak, mindazok, akik tudományosfokozatot kívántak szerezni, külföldi egyetemen is tanultak. A vándordiák, a peregrinus alakja egész Európában ismeretes volt, s középkori előzményekre vezethető vissza. A peregrinusnak kialakult egy másik, belföldi típusa is: a kollégium akadémiai tagozatán tanulók 2-3 évi tanítóságot (rektorságot) vállaltak valamely népiskolában, hogy keresetük révén be tudják fejezni tanulmányaikat, vagy ha befejezték, külföldre mehessenek. A főiskoláról (akadémiáról) kiküldött rektorokat hívták akadémikus rektoroknak. A XIX. század második felében, a tőkés átalakulás korában a helyét gyakran változtató tanítót is peregrinusnak nevezték, aki, ha nem kapott munkát, uradalmi ispánnak, házitanítónak állt be. Borsos István gimnáziumi tanár „Az utolsó peregrinus” c. önéletrajzi írása, mely a Pápai Hírlap 1906. évi 49. számában (december 8.) az 1-3. oldalon jelent meg, a köznapi életből lassan eltűnő peregrinusnak állít emléket. Borsos István (Ászár, 1863. február 8. - Bp., 1918. április 12.) református lelkész, főgimnáziumi tanár, kollégiumi könyvtárigazgató nevét megőrizte a pápai kollégiumtörténet. Tanító családból származott: édesapja, sőt nagyapja is népiskolai tanító volt. Az elemi iskoláit Vérteskethelyen és Nagysápon végezte. A gimnáziumot 1874-ben Nagykőrösön kezdte (nagybátyja itt volt tornatanár), 1878-1882 között Pápán fejezte be, majd 1882-1886 között ugyanitt a teológiai akadémián folytatta tanulmányait. 1886-1888 között a budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult és szerzett latin-görög szakos tanári oklevelet. Ezidő alatt a Pulszky Ferenc igazgatta Széchényi Könyvtárban dolgozott. 1888-ban a pápai református főgimnázium helyettes, 1892-től rendes tanára volt. Emellett 1896- tól a régiségtárat és a múzeumot, 1897-től halálig a könyvtárat igazgatta, melyeknek anyagát rendezte, katalogizálta, katalógusai nyomtatásban sorra megjelentek. 1888-ban nősült. Tseppen [Tscheppen] Olgával kötött házasságából 9
