Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Szemle - Dienes Dénes-Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története (Hudi József)
Szemle Acta PapensiaXV (2015) 1-2. A kezdeteket ugyanis a hagyomány 1531-re teszi, ez a dátum szerepel a hátsó borítót díszítő kollégiumi pecsét köriratában is. Arra azonban nem kapunk választ, hogy ez a hagyomány milyen adatokon, illetve érvelésen alapul. Tény, hogy a Bodrog-parti mezővárosban a „plébániai iskola szerves folytatásaként formálódott ki" a kezdetben lutheri, majd a svájci irányzatot követő kollégium, amely 1588-ban már két tanárral, egy nagydiákból lett segédtanárral (kollaborator), diákönkormányzattal (coetus) működött és feltehetőleg főiskolai szintű képzést biztosított. A XVI. század diákjai közül mintegy félszázat ismer a kutatás; ők a főnemesség, köznemesség, polgárság soraiból kerültek ki és a gimnázium vagy a felsőbb tagozat elvégzése után egyházi vagy világi pályára mentek. A protestáns kollégium történetét alapvetően meghatározta, hogy a Bodrog-parti mezőváros földesurai - egyben az iskola fő patrónusai - hogyan viszonyultak a reformációhoz, majd a katolikus restaurációhoz. A Perényi, Dobó, Rákóczi család biztos támasza volt az intézménynek egészen addig, amíg 1660-ban II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc át nem tért a katolikus hitre, s 1663-ban a jezsuitákat le nem telepítette. A vészhelyzetben megnőtt a zempléni esperesség és a kollégium mögött álló református társadalmi bázis jelentősége, amely lehetővé tette, hogy az 1671-ben felszámolt kollégium tanárai és diákjai átmenetileg másutt (Gyulafehérváron, Göncön, Kassán) folytassák munkájukat, s a kedvezőbb politikai viszonyokat (Thököli-felkelés, Rákóczi-szabadságharc) kihasználva, újjászervezzék a kollégiumot. A történetírói hagyomány - melyet a szerző is tiszteletben tartott - a kollégium működésének folytonosságát hangsúlyozza, pedig a „bujdosó kollégium” kapcsán inkább megszakítottságról lehet beszélni: a református vallásgyakorlattól megfosztott város helyett ideiglenesen más városok vették át az oktatási funkciót. A XVI. század utolsó harmadában megszilárduló iskolaszervezetről, a kollégium anyagi helyzetéről, a diákönkormányzatról, diákéletről viszonylag kevés ismeretet szerezhetünk, mivel iskolai rendtartás nem maradt fenn. Az 1618-ban megalkotott fegyelmi rendszabályok, illetőleg az 1621-ből fennmaradt iskolai törvények, az 1629. évi tanulmányi reform, az 1648-as tanrend segítségével azonban Dienes Dénes plasztikus képet rajzol az isko»145 «
