Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Műhely - Petrik Iván: Telkek és tartozékaik a középkori Atya birtokon
MŰHELY Acta Papensia XIV (201s) 1-2. fogalmaz, de pontosan, hiszen nem egy hagyományos bírtokosztályról volt szó, hanem a birtok visszaadásáról, illetve a „visszaadó fél” kárpótlásáról.2,2 Az oklevélből az is kitűnik, hogy Döbrési István milyen rokonságban állt az Atyai családdal. Édesanyja, Katalin Atyai András már említett lánya, azaz a birtokot elvesztő II. Pál testvére. Katalin a szomszédos birtokos Döbrési Györgyhöz ment nőül, és ebből a házasságból született Döbrési István. Az pedig, hogy nagybátyjának, II. Pálnak ő volt az örököse, aligha képzelhető el másként, minthogy a már többször emlegetett Mihály leszármazottai, azaz a „főág” fiágon kihalt. Természetesen még ebben az esetben is fiúsításra volt szükség, amire vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, de Ispán Kálmán az öröklés rendjével kapcsolatban semmi ellenvetést nem tett, azaz jogilag kifogásolhatatlan lehetett. Akárhogyan is történt, figyelemre méltó az osztozkodás maga. Engel Pál kimutatta, hogy a XIV. század közepétől a korábbi területosztály helyett, a telekosztály vált kizárólagossá.23 Atyán is ezzel találkozunk, hiszen Ispán Kálmán része z lakatlan jobbágytelek lett tartozékaival együtt. Ami különlegessé teszi ezt a felosztást, az, hogy mivel deserta, tehát külsőségeiket korábban elvesztett beltelkekről volt szó, külső telekrészeket kellett újonnan hozzájuk csatolni. Nem tehették meg, hogy egyszerűen utaljanak a beltelkekhez kapcsolódó tartozékokra és haszonvételekre általában, hiszen ez a kapcsolat a telekszervezet két része között az osztozkodáskor már nem állt fenn.24 Kénytelenek voltak pontosan megnevezni, újra meghatározni a külső telekrészeket. Az oklevélből tehát részletes ismereteket szerezhetünk a késő középkori Atya határának egy részéről. Ráadásul a határrészek, dűlők meghatározásakor értelemszerűen a környéküket is említik, azaz nem csupán az Ispán Kálmán részére kimért területekről szerezhetünk ismereteket a szövegből, hanem a környezetükről is. Ezzel pedig, ha nem is teljes, de az átlagosnál valamivel pontosabb képet nyerünk legalábbis a birtok egy részé“1496. DL 46339., kiadása: DRESKA Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára III. (1439-1499). Győr, 2010. 310-312. Az ügy előzményeit is ebből az oklevélből ismerjük. 23 ENGEL Pál: Birtokosztály és családképződés. = Honor, vár, ispánság. (Válogatott tanulmányok). Szerk. Csukovits Enikő. Budapest, 2003. 625-637. 24 Deserta telkek értelmezéséhez: NEUMANN Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon. = Századok 137 (2003) 4. sz. 849-884. » 7 «
