Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - 15 éves az Acta Papensia - Köntös László: Hála és köszönet
Köntös László: Hála és köszönet Acta Papensia XV (2015) 3-4. Nos, majd az érdeklődő Olvasó eldönti, hogy a fenti néhány sor a Gyűjtemények tudományos műhellyé válásáról, s benne az Acta Papensia szerepéről mennyiben bizonyult valós programnak. Mindenesetre ez a bibliográfia az időközben megjelent kiadványainkkal együtt erős érv amellett, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei valóban tudományos műhellyé vált. Ez minden reményünket felülmúlta, hiszen a Kollégium megszüntetését megelőző időkben sem a levéltárban, sem a könyvtárban, sem a múzeumban (régiségtár) nem folyt szisztematikus feltáró és feldolgozó munka, inkább amolyan „egyszemélyes” intézmények voltak ezek néhány áldozatos életű testvérünknek köszönhetően. Ez a bibliográfia viszont tanúja annak, hogy a Gyűjtemények — amely egyébként a Kollégium megszüntetését követően már a puszta létével is egyedül képviselte a történeti folytonosságot — a rendszerváltozást követő megújulásban túllépett a régi intézmények puszta rekonstrukcióján, és képessé vált nem csak a dunántúli reformátusság írott örökségének a megőrzésére, hanem szakmailag magas színvonalú feldolgozására és elérhetővé tételére is. Ez nyilvánvalóan nem valósulhatott volna meg szakmailag kompetens, ugyanakkor elkötelezett munkatársak nélkül. Jellemzően, az Acta Papensia szerkesztőségének összetétele ma is ugyanaz, mint induláskor: dr. Hudi József, dr. Köblös József, Kránitz Zsolt, Mezei Zsolt. Istennek adok hálát a Gyűjtemények minden munkatársáért, s a bibliográfia megjelenése kapcsán az Acta PAPENSiÁért. Ez a periodika a Dunántúli Református Egyházkerület első és egyetlen tudományos történeti folyóirata. Köszönet mindazoknak a „külső” szerzőknek is, akik megtisztelték folyóiratunkat. A hálaadás pedig itt nem valamiféle vallásos frázis, amely egy egyházi fenntartású intézménytől „kötelezően elvárható”, hanem annak a ténynek a jelzése, hogy a munkatársak, kutatóink kiválasztásában mindig volt valami gondviselésszerű. Ha úgy tetszik, véletlen. Ám a hitem szerint mégsem az. Isten vezette őket ide. Köszönet a kitartó és magas színvonalú munkájukért, a hűségükért, amely nélkül a Gyűjtemények „feltámasztása” nem lett volna megvalósítható. SOLI DEO GLORIA. Köntös László gyűjteményi igazgató, kiadó » 424 «
