Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Gelencsér József: "Őseink szokásait követtük" (Jogtörténet, jogi népszokás, művészet) (S. Lackovits Emőke)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. leleménytől függően; alóla a nemesek, polgárok, honorációrok kivételt képeztek. 1861-től azonban csak kihágások esetében alkalmazták, 1871-ben eltörölték, de 1920-ban átmenetileg visszaállították. A szokásjog viszont ismerte és alkalmazta a puszta kézzel történő verést: szülő a gyermeken, földesúr a jobbágyon, zselléren, gazda a cseléden, béresen, napszámoson, szolgán, mester és segéd az inason gyakorolta. Mindezeken túl létezett a közösségi szankcionálásként végrehajtott verés is. Ezt alkalmazták a közösségnek kárt, hátrányt okozó személyekkel szemben. Közéjük tartozott a pokrócozás, amely döntően a katonaságot jellemezte. Erre a recens adatokon kívül szépirodalmi példákat is említ Oláh Gábortól, Ottlik Gézától, Örkény Istvántól. Létezett még a fogolytáborokban, a büntetés-végrehajtás intézeteiben, sőt, diák közösségekben is. Vele a közösség üzenetét fogalmazták meg. Meghatározott cselekményekért hadbíróság szabott ki katonákra vesszőfutást, amely a szerző szerint megváltozott formában éppen a pokrócozásban élt tovább. A hagyományos paraszti társadalom önbíráskodása volt a tetten ért tolvaj veréssel büntetése a magántulajdon védelmében. Gazdag recens és szakirodalmi példákat sorakoztatott fel ebben a témakörben is a szerző. Ezt követően a vásári tolvajok közösségi büntetését mutatta be, elemezve, kitérve a települések rendőrségeinek felépítésére. Mindezeket követően a jogi szabályozás jellemzőit vette sorra, rámutatva az önbíráskodásnak törvényi megítélésére. Különös területe volt a népi jogszokásoknak az endogámia (közösségen belüli házasodás) íratlan szabályainak megsértése, amely az adott falu legényközösségének megtorlását, jelesen a vétkes személy megverését vonta maga után. Ennek nyomai a lakodalmi szokásokban is megőrződtek. A szankcionálásra vonatkozó adatait széles körből, a magyar nyelvterület egészéről hozta, rámutatva általános meglétükre. A közösség életét szabályozó morális normák betartatását szolgálta a társadalmi ellenőrzés fontos eszközeként a szankció, amelyek között megtalálható büntetésként a táncra kényszerítés, valamint az attól való eltiltás is. Ezzel foglalkozik „A táncra kényszerítés és a tánc, mint szankció”című tanulmány. Közéjük tartozott a nők táncra kényszerítése férfiak által, továbbá egy meghódított területen bál kikényszerítése, mint tette ezt a Haynau-alapítvány 1849 után, de ide sorolható a hétfalusi csángók farsangi borica tánca, vagy a nézelődők táncra kényszerítése. A táncillem megsértésének volt következménye a kimuzsikálás és kitán- coltatás, amelyet a legényközösségek alkalmaztak lányokkal szemben. Fordítottja elvétve történt csak meg. Azonosnak vagy hasonlónak mondható ez a néprajzi adatok alapján az egész magyar nyelvterületen, amikor a Rákóczi- mars dallamára történt a bálból történő kipenderítés. A zenéért a legények külön fizettek. » 419 «