Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Ágh Magdolna: Üdv az erdésznek. Nagyapánkról és a Bakonyról. Dobó Jenő erdőmérnök életútjának fejezetei (Rainer Pál)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. Jóllehet Lemberkovics 1919-es szereplése ismert, mindeddig nem találkoztam olyan kortárs visszaemlékezésével, aki az I. világháború alatt huzamosabb időt töltött volna vele és közvetlen közös élményeik alapján jellemezte volna őt. Éppen ezért tartom rendkívül nagy jelentőségűnek Dobó Jenő egyik feleségéhez intézett és most közreadott levelének következő részletét: „Június 19-én este hirtelen parancsot kapott Lemberkovics, hogy másnap menjen Krujára rendet csinálni. Valami zavarok, mozgalmakról jöttek onnan hírek s az ott lévő, igen fiatal tiszt azt jelentette, hogy ő nem tud megbirkózni vele és nem képes a dolgokat ellátni. Másnap 20-án reggel 4 órakor elindultunk ketten Lemberkoviccsal lóháton és délre odaértünk. Lemberkovics, ki már a tavaszi két hónap ott tartózkodás alatt megismerkedett a viszonyokkal, mindjárt tapintatos kézzel hozzálátott az ügyek rendezéséhez és sikerült neki néhány nap alatt nyugalmat teremteni. Már talán így amennyire a soha fegyelemhez nem szokott, szabadon és alapjában jóindulatú, de az évszázadok óta tartott török uralom alatt végtelen ravasszá vált albán népnél ez lehetséges. Már odaérkezésünk első óráiban látható volt a lakosság hangulatán, hogy szívesen vették ezt a vállalkozást, és a város előkelőségei siettek megjelenni és őszinte örömüknek kifejezést adni, hogy ismét Lemberkovics lett a parancsoló a városukban. Imponált nekem az a körültekintés és nyugalom amellyel fiatal kora (cca. 30 éves) daczára is az ügyeket kezelte s az ellentéteket elsimította s az elégedetlenséget orvosolni igyekezett. Én az első napokban csak passzív szemlélő voltam, mert tavaszi ottlétem alatt más munkaköröm volt, de pár nap alatt kezdtem megismerkedni a viszonyokkal és emberekkel s igyekeztem Lemberkovicsnak kezére járni!’ Tehát, az „elvakult militarista, későbbi gaz ellenforradalmár” Lemberkovics a fegyverrel elfoglalt, kiszolgáltatott Albániában nem úgy csinált rendet, hogy az illető település hangadóit az első félórában agyonlövette, vagy felakasztatta a főtéren, hanem Dobó Jenőt idézve „tapintatos kézzel’ és „látható volt a lakosság hangulatán, hogy szívesen vették ezt a vállalkozást”. Talán nem haszontalan ezek után ezen a tényen elgondolkoznunk napjainkban sem, amikor korunk békefenntartói bizony nem mindig állnak a helyzet magaslatán. Gondoljunk pl. a boszniai Srebrenicára, ahol a holland ENSZ katonák jelenléte (és tétlensége) mellett véres népirtás történt az 1990-es évek közepén, hogy egyebet ne mondjak. A másik érdekesség családi, rokoni jellegű. A kötetből ugyanis kiderült az is, hogy Dobó Jenő Selmecbányái iskolatársa, majd egyik legjobb barátja Vaszary Antal (Kaposvár, 1866. március 13. - Budapest, 1936. november 12.) erdész volt. Ágh Magdolna vélekedése szeRADA Tibor: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglalt története (1830-1945). I. Calgary-Budapest, 1998.158-170. » 414 «
