Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Folytonos fegyverropogás közepette. Források a veszprémi egyházmegye második világháborús veszteségeiről I. (Mózessy Gergely)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. helyzetükből adódóan a feletteseik számára az igazmondás belső kényszerével fogalmazták meg tapasztalataikat. Ugyanekkor - a tartósan berendezkedő szovjet hadsereg jelenlétében - a civil közigazgatás szereplői sokszor csak félve, burkoltan - vagy egyáltalán nem - beszéltek a hátországban végzett pusztításról, vérengzésről, erőszakról, rettegésről, effektiv emberrablásokról.2 Egy ilyen helyzetben az alternatívnak tekinthető, államilag nem kontrollált források felértékelődnek, hiszen ezek megfogalmazóit talán kevésbé vezette egzisztenciális félelem. Az újabb kerek évforduló kapcsán a veszprémi egyházmegye adott ki hasonló forráskiadványt, amely deklaráltan e két említett kötet hagyományaira építve született. E három kötet együttesen már a Dunántúl jelentős, összefüggő részének háborús mindennapjaiba enged betekintést, megvilágítva a polgári lakosság szenvedését, pusztulását. Hogy más egyházmegyei levéltárakban ilyen bőséges információ lelhető-e, egyelőre nem tudni. E területek viszonyai, a püspökök nyilasok által történt elhurcolása (Mindszenty József, Shvoy Lajos), ill. mártírhalála (Apor Vilmos) viszont olyan helyzetet teremtett, amelyben az egyházi központnak szüksége volt az alapos tájékozódásra. A Varga Tibor László levéltáros által szerkesztett forráskiadvány velős bevezetése alig két és fél oldalon foglalja össze a veszprémi egyházmegye kormányzatának háború alatti legfontosabb változásait és a szövegkiadás elveit. A maihoz kis mértékben közelített helyesírás és központozás érthetőbbé, „olvasóbaráttá” teszi a majd félezemyi, eredeti nyelvhelyességében meglehetősen széles spektrumból származó forrást. Nyolc tematikus egységbe rendezve találhatjuk meg a szövegeket. Ezeket rövid, ám rendkívül informatív szerkesztői bevezető, és ideális mélységűnek mondható, a dokumentumok alakiságára is kitérő lábjegyzet-apparátus segít értelmezni. E nyolc fejezetnek a püspöki körlevelek adnak egyfajta keretet. Az első rész a háború alatt született, a frontátvonulásra felkészítő körlevelekből és bizalmas köriratokból válogat jó érzékkel, az utolsó a háború emlékezetét jeleníti meg, egyfajta elegáns epilógust adva az olvasónak. Ezek közt húzódnak meg a különféle eredetű kárfelmérések adatai. A szerkesztő - a források belső logikájához igazodva - a különböző időben különböző célzattal születő adatgyűjtéseket külön-külön egységekbe rendezte, azon belül pedig - ha tehette - a települések ábécérendjében közölte. Csak ösz- szefoglaló jelentések esetén haladt espereskerületenként, amely az egyházmegye belső igazgatását nem feltétlenül ismerő laikus olvasók számára még mindig a legkönnyebben kezelhető megoldás. 2 A civil szféra forrásairól újabban lásd: L. BALOGH Béni (szerk.): „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944-1947 között. Bp., 2015. » 406 «
