Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Újraolvasó - Borsos István: Az utosló peregrinus
Új RÁOLVASÓ Acta Papensia XV (2015) 3-4. urakról, akikről tudta vagy gondolta, hogy előttünk ismerősek. Majd mikor vacsora után a jóféle borocskától mindjobban megoldódott a nyelve, még utazásának célját is előadta. Mert hát ő nem kóborol ám csak úgy céltalanul. Pozsony megyében egy úrnak ispánra van szüksége. Ismeri azt az urat. Az is ismeri őt. Már hogyne ismerné? Hiszen az is a pápai kollégiumban tanult. Bizonyosan szerződteti hát őt ispánnak. De kire is bízhatná nyugodtan a gazdaságát, míg Pozsonyban végzi hivatalos dolgait. Mert hát ép[p]en a múlt hónapban választották meg valami megyei tisztségre. Márpedig, ha valaki, úgy ő - mármint Szabó Laci - csak ért a gazdálkodáshoz. Nem hiába született falusi gyereknek, s nem hiába járt annyi iskolát. Prakszis és elmélet őelőtte egyformán világos. Jól tudja ő, hogy mi az az okszerű gazdálkodás. Mi lehetőleg ráhagytunk mindent, s őszinte jóindulattal biztattuk, hogy most már bizonyosan jobbra fordul a sorsa. Ő pedig örvendett, s boldogan hitt a szavunknak. Csak akkor komorodott el [az] arca, mikor lefekvésre biztattuk, bár jó későn. Látta, hogy a pincetokban van még egy tele üveg bor. Ez kissé megzavarta udvarias és nyugodalmas kedélyét. Mikor pedig arról is értesült, hogy az iskolában várja a jól elkészített fekhely, határozottan méltatlankodni kezdett. Ezt már kisebbítésnek tekintette. Hogy talán félünk tőle? Hiszen ő tisztességes családnak tisztességes gyermeke! Tudhatjuk ezt mindannyian. Édesapám azonban csakhamar megnyugtatta. Két kis szoba és sok apró gyermek. Viszont a szép, tiszta iskolában egy jól megvetett ágy. Okos ember mindjárt láthatja, hogy melyik a vendégnek való nyugodalmas hely. Ő is belátta. S miután Szent János áldomásaként még egy tele poharat kiürített, megnyugodva tért pihenőre. Másnap reggel jókedvűen búcsúzott tőlünk, hogy siessen a kitűzött cél felé. Hogy megkapta-e a botos ispánságot, azt nem tudom. De ha megkapta is, hogy egy hónapnál továb[b] nem maradt ott, azt bizonyosan tudom. Mert egyhelyben sokáig nem maradhatott. Rajta ült a sötét végzet. Ha az ispánság Pozsonyban5 nem sikerült, akkor az ország keleti részére igyekezett, hogy valami árván maradt tanítói állást megkaparinthasson. Ha onnét is kikopott, akkor Baranyába sietett ugyanazon célért. Mindig célokfelé törekedett, de soha célt nem ért. Rajta ült a fátum,6 hogy nyugodalmas pihenőt ne találhasson. Aztán még egyszer láttam újra a kollégiumban. Megtraktáltuk a konviktu- son úgy, hogy semmi panasza sem lehetett. Még útravalóhatosokkal is elláttuk s értsd: Pozsony vármegyében 6 fátum: fatum (latin) = végzet » 402 «
