Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Kisebb közlemények - Hudi József: Takácsi iparosok, kereskedők, más foglalkozást űzők adattára (1719-1914)
Kisebb közlemények Acta Papensia XV (2015) 3-4. TAKÁCSI IPAROSOK, KERESKEDŐK, MÁS FOGLALKOZÁST ŰZŐK ADATTÁRA (1719-1914) • Az elmúlt években több tanulmányt, közleményt jelentettünk meg Takácsi község történetére vonatkozóan.1 A község történeti olvasókönyvének összeállítása során a közösség vallási és világi vezetőinek adatait éppúgy megismertük, mint a különféle mesterségek képviselőit. A község szolgálatába felfogadottak, a lakosságot ellátó kézművesek, kereskedők adatainak összegyűjtését az anyakönyvek a XVIII. századtól teszik lehetővé. A kutatás során nagy nehézséget okozott, hogy sok családnév (pl. Bognár, Fazekas, Kovács, Molnár, Takács, stb.) foglalkozásnévből keletkezett, egy idő után azonban a család tagjai nem folytatták őseik mesterségét, vagy ha folytatták is, annak ténye források hiányában nem igazolható. A katolikus, református és evangélikus lelkészek ugyanis az anyakönyvekbe a XVIII. században csak elvétve, a következő században is rendszertelenül jegyezték fel az illető személy foglalkozását, így a nem mezőgazdálkodásból élőkről csak hiányos adatsorokat állíthattunk össze. A rendi korszakban a társadalmi helyzet rögzítése, a nemes (nobilis), nem nemes (ignobilis, plebejus) megkülönböztetését tartották fontosnak. A Dunántúli Református Egyházkerület 1824-ig nem szabályozta az anyakönyvek szerkezetét, a rovatos anyakönyvet csak ekkor vezette be, amelyben már szerepelt a szülők „charakterére”, később „állapotjára” való utalás, melyet a helyi református lelkész sokszor úgy értelmezett, hogy a szülők nemes vagy nem nemes voltát kell feltüntetnie, s nem az apa foglalkozását. A születés és elhalálozás dátuma helyett a lelkészek gyakorta a keresztelés és temetés idejét jegyezték fel egészen addig, amíg 1852-ben kormányrendelet elő nem írta az anyakönyvekben a születés, keresztelés, elhalálozás és temetés időpontjának megkülönböztetését. A vaszari katolikus anyakönyvekben sajnos még a XIX. század második felében is a társadalmi állást (nemes/nemtelen) tüntették fel foglalkozás helyett. Az alábbiakban a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában, a Pápai Evangélikus Egyházközség, a Takácsi Evangélikus Egyházközség, illetve a Vaszari Római Katolikus Plébánia irattárában őrzött anyakönyvek és más iratok segítségével összeállított nem földműves foglalkozásúak adattárát a forráshelyek megjelölésével tesszük közzé abban a reményben, hogy e közlemény 1 HUDI József: Takácsi nemes község alfabetízációja a későrendi korszakbem (1698-1847). = Acta Papensia (АР) ХП1 (2013) 3. sz. 347-368., Uő.: Takácsi község egyházi és világi archonto- lógiája I—II. (1613-2014) = AP XIV (2014) 3-4. sz. 309-334., AP XV (2015) 1-2. sz. 17-60. » 384 «
