Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Forrásközlések - Hudi József: A takácsi takács céh 1821-ben kiadott artikulusai
Forrásközlés Acta Papensia XV (2015) 3-4. A takács céh a helytartótanács rendeletére 1821-ben újíttatta meg régi privilégium- levelét. Az eljárás során kiadott új artikulusok szövegét központilag dolgozták ki, kinyomtatták, s csupán az adott céhre vonatkozó adatokat írták be tintával. A céhartiku- lusok a kontárok és a piaci verseny kizárásával, megszabott árakkal garantálták a mesterek tisztességes megélhetését, az utánpótlás felnevelését. Az inas 3 év elteltével lett legény, a legénynek legalább 3 évig kellett vándorolnia, míg elkészíthette remekét és az előírt díj befizetésével felvették a mesterek közé. A céh ügyeit a negyedévente tartott céhgyűlésen intézték a céhmester vezetésével, a céhbiztos felügyeletével. A tisztújítást (céhmester, céhalmester választását) a kiváltságlevél kiadása napján tartották. A legényeknek megtiltották a külön szervezetbe tömörülést és pecsét használatát. Az özvegyeknek lehetővé tették, hogy férjük mesterségét hozzáértő legény alkalmazásával folytassák. A céh távolabb élő tagjait felmentették a rendszeres gyűlésre járás kötelessége alól (évente egy ülésen kellett csak részt venniük). A mesterek ügyes-bajos ügyeiben a levelezést a céh végezte, az egyéni levelezést tiltották. A céh vagyonát (privilégiumleveleket, pecsétet, jegyzőkönyveket, számadásokat, különféle iratokat; pénztári bevételeket stb.) a céhládában tartották. Felnyitása csak a céhmester, céhalmerter és céhbiztos jelenlétében történhetett, hiszem a zárát 3 kulcs nyitotta. A céhartikulusok tartalmát már a felszabaduló inasoknak is megmagyarázták, s a céhgyűléseken évi rendszerességgel felolvasták. A privilégiumot, a számadáskönyvet a cégtagok kérésre megtekinthették. A céh nemcsak a termelés, értékesítés, megélhetés biztonságát szavatolta, hanem a valláserkölcsi normákat is érvényesítette; kisebb ügyekben bíráskodott, s gondoskodott a szegények, özvegyek és árvák ellátásáról, és tagjainak tisztességes eltemetéséről is. A takácsi céh artikulusai az 1930-as nagy tűzvész oltásakor megsérültek, de bádogtokja megvédte a pusztulástól. Később a Takácsiból Tétre elszármazott Németh Sándor csizmadiamester őrizte a dokumentumot, akinek özvegye Hujber Lászlónak ajándékozta azt.6 Jelen közleményben a privilégium bevezető és záró részét mellőzve, annak csupán érdemi részét (az artikulusokat) tesszük közzé. A szöveget modernizálva közöljük. Az eredetiben a c betű helyett gyakran cz-t használtak (czéh, czikkely), az ige előtt álló igekötő, az összetett szavak esetében a különírás volt a jellemző. A közneveket rendszerint nagy kezdőbetűvel írták. 6 Ezúton köszönöm Hujber László téti lakosnak, hogy a céhprivilégium fotózását, felhasználását lehetővé tette, munkámat önzetlenül segítette. » 354 «
