Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Vajs Tibor: Venetianer Sándor - egy igaz református lelkész
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. így nem juthat az ember a mennyei birodalomba. A bűnt meg kell semmisíteni. Csak a tiszta szívnek fogják Istent meglátni! „Tiszta szívet teremts bennem!”124 Ezt az imádságot kell megőrizni, és Jézus szavatolja nekünk a meghallgatást. Nikodémus ezt hallja: „Ha valaki nem születik [újjá] víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3,5) Ez új, belső igazság, amelyet Jézus maga, ha hiszünk benne, enged munkálni bennünk. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében.” (Jn 1,12) Felvesz minket abba a fiúságba, amely az Övé. Felénk irányítja az Atya jóindulatát. Mózes parancsot kapott, miszerint a szent föld bevétele után a Garizim és az Ebal hegyén az áldást és az átkot ünnepélyesen ki kell hirdetni. (Deut 27,11- 13) Az átok szavai le vannak írva (15-26. versek), de hol vannak az áldásmondások feljegyezve?* Bizonyos, hogy ezen elhallgatás alapja az, hogy az áldás a törvényen keresztül nem jöhetett. Mivel a törvény csak büntetést eredményezhet,125 és a törvény cselekedeteiben bizók átok alatt vannak.126 (Róm 4,15; Gál 3,10) És ezt az átkot vette magára Jézus mint Isten báránya, amikor engedte, hogy bűneinket az Ő teste révén a keresztre szegezzék! Tulajdonképpen ez a törvény áldása: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.”127 Valóban, a „Mein Zeugniss” is ezen átok tapasztalatából született, mert elismeri, hogy „a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg”,128 Krisztus révén, aki nem azért jött, hogy érvénytelenné tegye a törvényt és a próféták [tanítását], hanem hogy betöltse azokat,129 s így a népeknek áldás, a pogányok- nak fény, a világnak üdvözítője lett. Igen, az által lett Ő mindez, hogy elvette 124 Zsolt 51,12 * A Deut 28. fejezete az előző mondások ismétlése. Mégsem ugyanazon dolog hirdetését látjuk itt. A Szota [a babiloni Talmud egyik traktátusa] 36 szerint az áldást és az átkot felváltva kellett kihirdetni! Maga az emlékezetbe véső ismétlés a 28. fejezetben milyen világosan tanít azáltal, hogy a kevés áldásmondással (1-14. versek) szemben sok átokkal való fenyegetés áll (15— 68. versek). 125 Róm 4,15. 126 Gál 3,10. Gál 3,10 (ez nem szó szerint idézi a Deut 27,26-ot). 128 Jn 1,17. 129 Vő. Mt 5,17. » 341 «
