Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Vajs Tibor: Venetianer Sándor - egy igaz református lelkész
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. és bibliai történeteket tartalmazó könyvet.89 Közben folyamatosan képezte magát teológiailag és az általános műveltség terén. Őróla valóban el lehet mondani, hogy „tudós és tiszteletes lelkipásztora” volt a református egyháznak. Alázatos és szerény tudott maradni, Krisztus alázatát és szelídségét öltötte magára. Amikor a Károli Biblia ószövetségi reviziójának tévedéseire mutatott rá, nem a nagyképűség vezérelte, hanem a szent szöveg iránti tisztelet és szeretet. A családi életében is igyekezett helyt állni. Mint családapa és férj szeretet- ben viselt gondot az övéire, mert tudta, hogy aki a saját családjáról nem tud gondoskodni, az a Krisztus egyházáról sem fog tudni. Naponta családi áhítatot tartott. Ő az a lelkipásztor, akinek élete végére is érdemes odafigyelni és követni példáját, ahogyan ezt a Zsidókhoz írott levélben olvashatjuk: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7). Halála előtt is arra kérte feleségét, hogy olvassanak fel a Szentírásból. Isten szolgálatában égett el az élete, gyengült meg szíve és nem tudta tovább hordozni a feladatok terhét, ahogyan azt addig hűséggel tette. Hitben, szeretetben, családja körében távozott el a lelkészlakáson az élők sorából. Olyan elöljárója volt ő egyházának, aki utat mutatott nemcsak azoknak a gyülekezeteknek, ahol szolgált, hanem egyházmegyéje gyülekezeteinek, lelkésztársaknak és a reformátusság egészének. Lelkiismeretesen végezte lelkészi munkáját, magát nem kímélve Isten dicsőségére élt. A tudományos munkája mellett gondja volt a kegyességi életre, a hit gyakorlati megélésére, a missziói szolgálatra. Néhány lelkésztársával együtt meghatározója volt a délvidéki reformátusság evangéliumi irányultságának, kegyességi életének. Ma, amikor a délvidéki reformátusság a számbeli fogyással, és a gyülekezetek hitéleti erőtlenséggel néz szembe, fontos lenne megemlékezni azokról az elöljáróiról, akik az evangélium erejében bízva igyekeztek lángra lobbantam a hívek hitéletét. A reformátusság egészére nézve helytálló ez a megállapítás. Ilyen lánglelkű, missziói lelkületű tudós és tisztességes szolgákra van szüksége az egyetemes magyar reformátusságnak. Ritkán fordul elő, hogy egy gyülekezet kétszer is lelkészi szolgálatra fogadja ugyanazt a lelkészt. Vele ez megtörtént, mégpedig egy németajkú gyülekezet kapcsán, az általa is szeretett Új sóvén. Rohrbachi szolgálata után visszatérhetett korábbi gyülekezetébe, amely tisztelte és megbecsülte hűséges lelkipásztorát. 89 POÓR1902. 58-59. » 333 «
