Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Németh Balázs: A káté mint közvetítő a szóbeli és írásos kultúra között Beythe István kátéja (1582) alapján
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. jót „ki kévén minden emböröktöl tökéletes engedelmességet és örök kárhozattal fenyegeti az engedetlenöket”. Beythe a tíz parancsolatot két részre osztja. Az első tábla négy parancsolata Isten tiszteletére hív fel, a második tábla hat parancsolata a felebaráti szeretetre és tiszteletre kötelez. Az első parancsolat először azt jelenti, hogy Isten irgalmas és népét a kegyetlen rabságból kivezette. Másodszor Isten azt kívánja, hogy őt, ki a világot teremtette, mint annak életet adót és idvezítőt ismerjük meg. Ezért megtiltja az idegen Istenek imádását. Beythe az Egyiptomból való szabadulást a jelenre vonatkoztatja, mert Egyiptom alatt a poklot, fáraó alatt az ördögöt, a Vörös tenger alatt a halált érti „és mindezen lelki ellenségünktől Isten megszabadított”. Idegen istenek alatt Beythe olyan gondolatokat, bizodalmát és ismeretet értett, melyek Isten igéjén kívül vannak. Az első parancsolat értelmezésénél, úgy mint a következő parancsolatoknál is, Beythe hangsúlyt helyez az aktualitásra, a parancsolatok a jelenre vonatkozó tanítására. Tehát minden parancsolatnak nem csak tiltó, hanem pozitív példamutató oldala is van. A második parancsolat alatt Beythe, a Biblia szövegét követve „a faragott képek imádását” tiltja meg. Ennek a parancsolatnak felvétele a református tradíciónak felel meg, mivel a római katolikus káték és Luther kis kátéja a második parancsolatot nem említik meg, és mert a tizedik parancsolatot felosztották, így szintén a tizes számhoz jutottak. Ebben az értelemben magyarázza Beythe a második parancsolatot, hogy Isten ismerete nem képekben, hanem igéjében van adva. Beythe a parancsolat értelmezésénél nem csak az ún. bálványimádásra gondol, hanem az emberi bölcselkedésre Istennel kapcsolatban és az „Isten felől feledékenységre és gondtalanságra” is. Beythe a parancsolatokat és a hit elemeit szimbolikus, allegorikus formában értelmezi. így válik a hit a személyes tudat és gyakorlat részévé. Ez megfelel az ismeret belső recepciójának, mely a humanista és a reformatori nevelés elveit egyaránt jellemezte. Azonban a szentek képeivel kapcsolatban Beythe nem helyezkedik radikális református álláspontra, mert szerinte a szentek hitét és cselekedeteit „követnünk kell”. Ez Luther felfogásának felel meg. A harmadik parancsolattal kapcsolatban Beythe kiemeli, hogy ez nem csak a hamis esküvésre, hanem a mágikus gyógyításra és ördögűzésre is vonatkozik, melyet Isten megtilt. A negyedik parancsolatnál Beythe kiemeli, hogy ez nem csak az istentisztelet látogatását jelenti, hanem az irgalmasság cselekedetét is. Megemlíti, hogy » 294 «
