Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: Katonahalál a padláson - Történet, folklór, népi jogszokások
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. Szerte a magyar nyelvterületen a legényként elhunyt fiatalt a temetőbe lakodalmi külsőségekkel kísérték. Legény- és leánytársai látszat-lakodalom formájában mintegy megülték a halott lakodalmát, hogy életútja e vonatkozásban is teljes legyen. Ehhez is, akár a ravatalozáshoz, vagy a búcsúztatáshoz illetve az eltemetéshez a halottnak joga volt, a másvilági nyugalma érdekében is mindezeket megtették. így a halott lakodalma is felfogható jogi népszokásként.25 A XX. századra Sárkeresztesen a legényhalott megkülönböztetett módon történő temetéséből (amire nem használták a halott lakodalma kifejezést) a következő elemek maradtak meg. A legényt, akár a vőlegényt, fehér ingbe, sötét ruhába öltöztették, lábára csizmát húztak. Kabátjára vőlegényi fehér bokrétát tűztek, kalapját is fölsőtestére helyezték, kezét imára kulcsolták. A koporsó mögött, a hozzátartozók, a közeli nőrokonok között ott állt a legény kedvese, szeretője, amennyiben volt neki. Ez a lány nem mennyasszonyi, hanem fekete gyászruhát, fejkendős paraszti viseletét öltött. Kicsit odább álltak a nyoszolyók vagy koszorúsleányok, mégpedig rózsaszínű vagy világoskék öltözetben, fejükön kis koszorúval, akár a lakodalomban. Mivel háztól temettek, az otthontól a temetőig ők vitték vállukon a korosztályukba tartozó halott koporsóját. Az elhunyt fehér bokrétás legénybarátai, mint vőfények azonban segítettek nekik. A temetést végző lelkész beszédében emlékezett meg a legény fájdalmas elvesztéséről. Egyebekben a szokott rendet követték.26 így zajlottak le a legénytemetések 1944-45 tele előtt, sőt még az 1940-es évek végén is. így temették el 1948-ban a már említett Papp Sándort, Örsi Gábor katonatársát. A roppant szűkös viszonyok miatt, a hagyományos szokásrend visszaállása előtt, 1945 tavaszán Örsi Gábornak azonban nem tudták megadni a neki, mint legénynek járó teljes végtisztességet, így a halott lakodalmához fűződő cselekményeket sem. Házuktól kísérték rövid utolsó útjára. A gyászoló gyülekezetben ott sírt nagy szerelme, Kun Julianna is. 25 TARKÁNY SZŰCS 1981.180., 191. 26 GELENCSÉR József: Az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó szokások Sárkeresztesen. = Alba Regia XVIII. Székesfehérvár, 1980.144-146. » 280 «
