Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: Katonahalál a padláson - Történet, folklór, népi jogszokások
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. világháború vitte el, 1916. október 15-én Doberdonál halt hősi halált, mint annyi sok megyebeli baka. Máskor a betegség miatt tört le egy-egy szép virág, hunyt el egy-egy fiatal lány. így a 16 éves Varga Ilonka 1939. január 27-én. Neki ifj. Berkes Szabó Gábor (1917-1972) udvarolt. Leánya így írt mindezekről: „Apu korán nősült, 20 éves korában. Állítólag a Dávid Lajos bácsi feleségének, a Lidiké néninek a testvérét szerette, a Varga Ilonkát. A Papp Lajosné mondta, hogy sohase lett volna az Örsi Zsófika a Szabó Gábor felesége, ha a Varga Ilonka meg nem hal.”23 Örsi Gábor testvérének házasságára így kerülhetett sor. Varga Ilonka síremlékéről pedig majd külön is szólni kell. A szülők által szemérmesen elhallgatott, házasságuk előtti szerelemről a leszármazott rendszerint másoktól értesült. Sokszor évtizedek múltán, mint az idézett esetben, melynél az ismeretátadás körülményeiről is hallunk: „Már eléggé beteg volt a Bözsike néni (t. i. Papp Lajosné - G. J.). Üldögélt ott a Kiliti István bácsi előtt a pádon. - Gyere ide Ilonka, mondok neked valamit. Ekkor mesélte el nekem és a férjéről beszélgettünk.” A XX. század első felében a községben az udvarlást gyakrabban, a jegyességet igen ritkán szüntették meg az érintettek. A jegyességet fel lehetett ugyan bontani, de erre alig került sor. A jegykendő, majd az 1930-as évektől a gyűrű visszaküldése falura szóló nagy eseménynek számított. Az érintettekre, különösen a lányra vagy az egyértelműen vétkesre szégyent is hozott. Idővel aztán a dolog feledésbe merült. Az udvarlás megszakadása már kevésbé volt hír, így elmarasztaló értékítéletet is kevésbé váltott ki. De ha hosszabb ideje tartott, nem mentek el mellette szó nélkül. Ha a halál okozta a párkapcsolat, a jegyesség megszűnését, az sem tételesjogi, sem hivatalos szokásjogi, sem népi jogszokásból eredő következménnyel nem járt, különösen nem a túlélő hátrányos megítélésével. Hanem együttérzés társult a gyászoló család és az elhunyt kedvesének fájdalma mellé. A szerelmes párjukat vesztett nagyleányok vagy legények a gyászidő letelte után házasságot kötöttek. Egyéni céljukon túl ezt kívánta tőlük a család, a közösség, a jogi népszokás normája. Mert ahogy a faluban mondták: „Éllőnek éllő, hóttnak a hótt a társo.” А П. világháború emberáldozatai Sárkeresztesen többségében a férfiak elhalálozását jelentették. Meghaltak a harcok során a fronton vagy civilként a 23 Uo. » 275 «
