Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Szemle - Dienes Dénes-Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története (Hudi József)
Szemle Acta PapensiaXV (201s) 1-2. fejlesztések javarészét önerőből kellett megoldani. A Horthy-rendszerben viszont kihasználták az állami támogatást, amelynek köszönhetően angol internátust építettek a gimnázium angol tagozata számára. Egy megvalósult Klebersberg-elképzelés, az 1931 őszén megnyitott Angol Internátus amellett, hogy a magyar kulturdiplomáciát szolgálta, „egy csipetnyi Oxfor- dot”, kozmopolita és modernizációs szellemet csempészett a Bodrog-parti Athénba. A tehetséges tanítványok közül többen írói, műfordítói pályára léptek. Közéjük tartozott Mészöly Dezső (1918-2011) is. A kollégium tagintézményeit az 1948-ban hatalomra jutott kommunista párt néhány év leforgása után fölszámolta. Megszüntette az angol tagozatot, fakultatívvá tette a hitoktatást; 1949-ben a főiskolai nyomdát, 1950-ben a tanítóképzőt államosította, 1951-ben megszüntette a teológiai akadémiát, 1952-ben a gimnáziumot államosította és mintegy büntetésként felszámolta az egyházkerületet. Csak a gyűjtemények (könyvtár, levéltár és múzeum) maradt egyházi tulajdonban, melyet — Újszászy Kálmán áldozatos szervezőmunkájának köszönhetően — sikerült az idegenforgalom szolgálatába állítani és folyamatosan gyarapítani. A gyarapításban fontos szerepet játszottak az öregdiákok, akik anyagilag is támogatták a gyűjteményt. Csak a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer összeomlása után nyílt lehetőség a kollégium újjászervezésére. A kötetet záró, a kollégium hányattatásait összefoglaló Epilógust három névjegyzék egészíti ki. Az első a kollégium „nagy tanítványait”, a második a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, a harmadik a kollégium tanárait (1549-1952) tartalmazza. A híres tanítványok és tanárok névsora a kollégium elitképzésben betöltött szerepére utal, de a könyv egésze nem erről, hanem elsősorban arról szól, hogy milyen szerepet játszott az intézmény a magyar- országi és közép-európai világi és egyházi értelmiség képzésében. (Az Epilógus abban segíti az olvasót, hogy „odafentről”, madártávlatból tekintsen vissza a kollégium történetére, amely a nagy kihívások és arra adott — többnyire sikeres — válaszok történeteként is értelmezhető.) Összességében elmondható, hogy a szerzők a vállalt feladatot színvonalasan teljesítették. Legjobb tudásuk szerint bemutatták a kollégium történetének egyes fejezeteit, átfogó képet adtak az iskola, mint oktatási intézmény, gazdasági-társadalmi szervezet működéséről, a résztvevők (fenntar»149 «
