Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Szemle - Padányi Biró Márton veszprémi püspök emlékezete (Karlinszky Balázs)
Szemle Acta Papensia XIV (2014) 3-4zett szűkszavú Historia Domus alapján. A település plébániatemplomának vizsgálata rávilágít arra, hogy egy település földesurának, illetve az egyház kegyurának személye mennyire meghatározhatta a falu vagy mezőváros hitéletét. Ráckeve esetében, amely a középkorban a Csepel-szigeti királyi uradalom része volt, a XVIII. század első felét, a Savoyai-család néhány évtizedes időszakát leszámítva az újkorban is uralkodói (kamarai) kezelésben volt. A mezővárosi lakosság és az uradalmi ügyintéző jó kapcsolata tetten érhető többek között a templomi felszerelésekben és az épületek állagán is. Szilágyi-Kása. Anikó írásában a katolikus és református névadásbeli különbségeket vizsgálta. A németbarnagi katolikus és a balatonfüredi református anyakönyvek vizsgálata alapján azonosságokat és eltéréseket figyelt meg a két felekezet névválasztása terén. A keresztelésnél kapott neveket három csoportba osztotta a szerző: ószövetségi, újszövetségi és martiroló- giumi („szentek nevei”) nevekre. A fiúk esetében mindkét felekezetnél utóbbiak voltak túlsúlyban (kát.: 57%, ref.: 45%), míg azonban a barnagiak- nál 14 és 29% volt az ó- és az újszövetségi nevek aránya, addig a füredieknél éppen fordított jelenség figyelhető meg, amennyiben a fiúgyermekek 35% kapott ó-, és csak 20% újszövetségi nevet. A lányok esetében már lényeges felekezeti különbségek figyelhetők meg. A németbarnagi lányok 79%-a kapta valamely szent nevét (14 és 7% az ó- és újszövetségi nevek aránya), a fürediek közül pedig minden második (50%) ószövetségi, 36%-uk martiroló- giumi és 14%-uk újszövetségi nevet viselt. Az írásokat több esetben táblázatok, grafikonok illusztrálják. A tanulmányok szövegét követően a tartalomjegyzék, majd a levéltár két fiókintézményének kiadványsorozataiban megjelent kiadványok címe olvashatók. A tanulmánykötetet kevés kritika érheti. Bár többségükben speciális, hazai viszonyokat bemutató írások szerepelnek a kiadványban, a szövegek idegen nyelvű összefoglalása a külföldi olvasók dolgát könnyítette volna meg. Felróható még talán az is, hogy nem valamennyi előadás tanulmánnyá szerkesztett változata készült el és került végül a kiadványba. Összességében elmondható, hogy a XVIII. századi egyháztörténet-írás egyik fontos kiadványát tarthatja kezében az olvasó, amely nehezen megkerülhető írásokat tartalmaz a témával foglalkozók számára. Karlinszky Balázs » 463 «
