Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)

2014 / 3-4.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolg: "Boldog vagyok, hogy a sorsom Pápára vezetett..." Sándor Pál önéletírásai

Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 3-4. mint gimnáziumi helyettes tanár. Majd bevonultam katonának (17. honvéd) Székesfehérvárra, de két hónapi kiképzés után újra civilbe öltözködtem. Innen haza, Felcsútra mentem, ahol már özvegy édesanyám fogadott. Vo­natom innen egy év múlva Pápára vitt, ahol végleg leszálltam, mert elértem célomat. Ezek voltak a főbb állomások. A kisebbeket, a falvakat (a bakterhá- zakat) nem is említve, melyek színesítették, tarkították életutamat. Alcsút! Szülőfalum. Gyermekkori szórakozásaim feledhetetlen színhe­lye. Mik voltak ezek a szórakozások? Fogócska, apacs harcok, birkózás, vo­natozás kis kétkerekű kordéval (a későbbi utazások kezdete); lapdázás (mé­ta),233 társasjátékok (secreter);234 majd később séták a fenyvesben, az erdő­ben, a főhercegi parkban, főleg persze a nyári szünidőkben. Végül a VII. és VIII. gimnáziumi osztály elvégzése után színielőadások rendezése és sze­replések, a falusiak szórakoztatása. A színházakban látott darabokból rövi­dített darabokat írtam (Peleskei nótárius. Béni bácsi. Főt főért. Stb.),235 s azokat adtuk elő az iskolában hevenyészett színpadon. (Ez volt a későbbi színházlátogatások és a színműírásomnak csírája.) Vége a gyermekkori szórakozásoknak. Isten veled falu! Diák leszek! Kecskemét! Diák lettem, nyolc évig a könyvek rabja. A református gim­názium szorgalmas tanulója. Tanáraim szerettek, én is őket. Mulasztani 8 év alatt csak kétszer mulasztottam: másodikos koromban gyengeségem miatt két napot, hatodikos koromban, édesapám halálakor két hetet. Gyen­ge fiú voltam, de edzett. Szórakozásom alig volt, legfeljebb séta a vasúthoz, pillantás Pest-Alcsút felé. Lelki szórakozásom az irodalom iránt való érdek­lődéssel akkor kezdődött, mikor mint 12 éves kis diák a „nagyok” önképző­233 A lapta vagy Iapda kifejezés különféle labdajátékokat jelölt, de a diáknyelvben elsősor­ban a méta nevű játék megjelölésére szolgált. A méta (longa méta, hosszú méta, kifutós, szaladós méta) ütőfával labdát röptető csapatjáték. Középkori eredetű labdajáték, a kollégi­umi diákság kedvelt szórakozása volt. ORTUTAY1977-1982. III. 587. SZILÁGYI 1986.269-271. 234 szekreter- társasjáték; a játék lényege, hogy többen írnak le, vagy meg valamit, de hogy a másik mit írt, csak a végén tudják meg. Az egyes játékosok a magunk részének leírása után behajtják a cédulát, hogy ne lehessen elolvasni, a következő játékosnak adják, aki szintén így cselekszik. A játék befejezéseként az elkészült műveket felolvassák 235 A Peleskei nótárius Gaál József háromfelvonásos bohózata 1838-ból (ihletője Gvadányi József 1790-ben írt azonos című elbeszélése). PÉTER 2000. 690-691. A Béni bácsi Beöthy Lász­ló színházigazgató, újságíró müve, 1903-ban a Vígszínház is bemutatta. SZÉKELY 1994. 84. » 415 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom