Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Hudi József: Merétey Kálmán visszaemlékezései
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 1-2. Sajnos, egyszer baja lett, meg kellett operálni. Az operáció nem sikerült. Belehalt. Szegény nővéremet nagy bánat érte, és engem is vele együtt. Nem lett a falumbafn] olyan bizalmas emberem, akire rábízhattam volna mindenemet, mint erre reá bíztam. Mi olyan egyetértésbe[n] voltunk, egyik a másikunkért mindent megtettünk. Szóval, ez egy igazságos, jólelkű ember volt, mint írtam, halála végett engem igen nagy bánat ért és engem is lesújtott. Maradt három gyermeke: két fiú, egy lány. Az idősebbik fia, a Gyula összebarátkozott egy rosszul gondolkodó gyerekkel. Az elment Pestre, hazajött, ezt is elcsábította, menjen vele Pestre, milyen jó világ van ott. Pedig idehaza nagy szükség volt reá, mert a Sándor volt a legfiatalabb. Hiába beszélt néki a nővérem, mégis elment Pestre. Nagyon szép, elég értelmes gyerek volt. Pesten megbetegedett, kórházba került. Sokáig volt ott. Magam is, ha utaztam le az Alföldre üzletileg, [s ha] jöttem vissza, ha csak tudtam egy kis időt ejteni, mindig megnéztem. A Károly fiam ott volt a kórházban, az mindennap megnézte. Utóbb azt látta a Károly, nem gyógyul meg, az orvosok mondták néki, meg ő is mondta: jobb lesz hazavinni! Haza is lett hozva, meg is halt. Ez megin[t] nagy csapás és bánat volt a nővéremnek és nekem is, mert a nővéremet is igen sajnáltam. A Lina lánya azután férjhez ment Szabó Lajoshoz. Nagyon derék, szorgalmas, takarékos, tisztességes ember. Az ipa meghalt, a napával együtt vannak, nincs semmi bajuk. Van két lányuk és egy fiúk, szép gyermekek. A Sándor is megnősült, elvette a Zeles Géza lányát. Nagyon derék, szorgalmas, takarékos asszony. Van nékik két szép lányuk. A nővérem ezeknél van. Tudtommal nincs semmi baja sem [a] fiával, sem [a] menyivel, sem [a] lányával. Tisztelik, becsülik valamennyien. Mint a jó szülőt, megbecsülik. Jó gyerekek. Ölég sajnos nékem, hogy így [alakult a] sorsom. 87 éves koromba[n], ha már ennyi időt értem, kelletett otthagyni [a] falumat és még aki él, egyetlen testvéremet, akivel mindig együtt éreztem az egymás iránt való testvéri szeretet. Most, 90 éves koromba[n] egymással nem beszélgethetünk, akivel mindig a legnagyobb szeretettel voltunk egymással. Énbelőlem nem is múlik el az őiránta való szeretet, hiszem, [hogy] őbelőle se. Ilyen a testvéri szeretet. Egy gonosznak a tette végett kellett elválni tőle, falumat, házamat ott hagyni. » 95 «
