Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Hudi József: Merétey Kálmán visszaemlékezései
Forrásközlés Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. jük volt, eljöttek. Akkor mondták, mit mondott a Csurgay Gábor. Én igen goromba levelet írtam neki. Én azután megírtam néki: igen alaposan tudasson engem arról, amit én neked abba[n] a levélbe[n] megírtam, melyik részét találtad igen gorombának. Annak már elmúlt két éve, hogy írtam, de azt is beleírtam: tudod-e, mit tettem veled? Ha elfelejtetted, jusson eszedbe! - De bizony erre sem jött válasz. Most pünkösd szombaton reggel korán jött a Miklós tejért. Mondta: a Károly azt üzente, a Csurgay Gábor ott van nála, a kocsi menjen be érte, kijön bennünket meglátogatni]. Be is ment a kocsi érte, ki is jött, engem evvel nagy meglepetés ért. Amint ott a szobábafn] hárman beszélgetünk egyről-másról az Aladárral együtt, szóba jött, [hogy] a János is mennyit dolgozik, az is mennyit vesződik annyi marhával. Ugyan azt én hoztam elő. Akkor még nagyobb meglepetés ért, mikor azt kérdezte:- Megvannak-e még a tavalyi csikai? - miket tavaly látott, hogy ott volt nála. És ide meg nem jött engem meglátogatni! Azután másnap megmondták: mindnyájan tudták, hogy Lak kivételével mindenütt volt, csak velem nem tudatták, [hogy] ne bosszankodjak érte, hogy nem jött. Az ebéd kész lett, megebédeltünk. Úgy számított, innen a malomhoz megy, onnét estére Tevelre és [az] ünnep másnapján visszajön a Károlyhoz, mert őnéki kedden otthon kell lenni. Vártam, hogy előhozza a Lina tetteit, de bizony nem hozta elő. Négy óra elmúlt, készülődött menni. Én azután előhoztam - azt mondta, ő is tudja, nem jól tett, de őnéki lelki bánatai voltak, nem is tudta, mit csinált, mit beszélt. Én is mondtam:- Énnékem is ölég lelki bánataim vannak a fiam, unokám halálok végett még mai napig is. - Még azt akartam néki mondani, még utóbb mit mondott: hogy én szegény unokámat nem segítem taníttatni? A lovak be voltak fogva, nem volt reá idő, elment. Megírom néki: akinek nagy lelki fájdalmai vannak, annak nem jön eszébe, hogy minden ok nélkül valakit megtámadjon, mint ő engem nagy betegségemben 3 éjjel egymás után, minden szóváltás nélkül. Olyan undok, gonosz beszédekkel megtámadott és tavasszal, 87 éves koromba[n] megvén- emberezett és őnéki a háznál, míg él, van lakása, őnéki élvezet nem kell, » 88 «
