Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Hudi József: Merétey Kálmán visszaemlékezései
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 1-2. Merétey Kálmán az egyetlen fiú volt a családban: nővérei, Ágnes, Eszter és Lina szeretettel fogadták és ő is élete végéig bensőséges szeretettel viszonyult hozzájuk. Születésének éve emlékezetes dátum volt a falu történetében, hiszen a község i860, szeptember 16-án teljes egészében leégett, s csak lassan éledt újjá .6 Szülei is súlyos károkat szenvedtek, melyeket nehezen hevertek ki. A Merétey „szülék” nem gondoltak gyermekeik taníttatására. Amint a lányok az elemi iskolát elhagyták, munkára fogták, majd minél előbb megházasították őket. Ágnes Pápára, Csurgay Gábor gazdához ment férjhez, de mindketten korán meghaltak. Gyermekeik felneveléséről Merétey Kálmán és családja gondoskodott. Középső nővére, Eszter, Szentgálra, a „királyi vadászok” falujába ment férjhez. Később Borsosgyőrre költöztek, ott is hunyt el. Lina helyben maradt, Némethy Gyula felesége lett. A kis Kálmán már 8 évesen elkísérte sertéskereskedő édesapját üzleti útjaira, majd amikor a helybeli református elemi népiskolát befejezte, természetesnek tűnt, hogy apja segítőtársa lesz. Idővel önállósodott, s egy-egy tőkeerős üzlettárssal szövetkezve, „társaságba” állva, maga is sertéskereskedéssel kereste kenyerét. Ha tudjuk, hogy Adásztevel a török hódoltságot is túlélő, folyamatosan lakott, nemes (kuriális) község volt, furcsállhatjuk, hogy a birtokosok egy része sertéskereskedéssel foglalkozott. Az állatkereskedéssel való foglalkozás azonban jól megfért a kiváltságos állapottal: az országban szabadon mozgó nemesek a kereskedés után nem fizettek adót, sem vámokat, így nagyobb haszonra tudtak szert tenni, mint a polgári származású kereskedők. Birtokukat távollétük alatt feleségük vagy valamelyik felnőtt gyermekük kezelte. Fizikai munkával nem szívesen foglalkoztak, azt paraszthoz illő foglalatosságnak tartották.7 Adásztevelen XVIII. századtól nyomon követhető, hogy számos család állatkereskedéssel foglalkozott. Általában ketten álltak össze „társaságba”, 6 BALLA 1890.130., PÁTKAI 2010. 7 A szegényebb nemesek azonban rákényszerültek a kétkezi munkára. Az adászteveli református egyházat, amelynek bázisát a közbirtokosok képezték, így jellemzi 1890-ben Szerekes Mihály, a pápai egyházmegye esperese: „Ez egyike a szüntelen építő gyülekezeteknek, népessége ezeren felül, de nagy része szegény és élelmét a helységen kívül keresi, de a presbyterium igazi buzgó emberekből áll.”SZEKERES 1890.1735. » 43 «
