Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolg: "Boldog vagyok, hogy a sorsom Pápára vezetett..." Sándor Pál önéletírásai
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) з-4Az Alma mater kapui egyelőre bezárultak. A munkában kifáradt tanárok megérdemelt nyári pihenőre mentek, vagy tanulmányi útra indultak. Ki csonka hazánkba, ki külföldre. Az „érett” fiúk pedig örömkönnyek közt váltak el egymástól és fogadalmat tettek, hogy 10, 20, 25, 40, 50 év múlva újra eljönnek a város és az Alma mater falai közé érettségi találkozóra. ÁLLOMÁSOK. Rövid emlékiratomnak következő, tán utolsó szakaszában nem a mindenkit érdeklő iskolai, vagy más közügyekről akarok megemlékezni, hanem magamról, élményeimről, pápai kulturális tevékenységemről. Hosszú, több mint nyolc évtizedre nyúló életemnek eseményekben, élményekben gazdag láncolatát szeretném megmenteni a berozsdásodástól. Tehát magamnak írok in memoriam,230 az íróasztalom számára, vagy Ovidiusból idézve: ignibus emendaturis231 vagy talán: posteritati...232 Életem vonata Alcsútról (Fejér megye) indult ki 1881. február 21-én. Ekkor születtem. Apám isákfalvi Sándor Benő, anyám Csilléry Eszter. Öt elemi elvégzése után Kecskemétre vitt az édesapám, ahol a református kollégium diákja lettem. Nyolc év leforgása után leérettségiztem jó eredménnyel. Vonatom azután tovább ment Kolozsvárra, ahol négy évet töltöttem és az egyetemet mint bölcsész absolváltam. Tanári diplomát 1905-ben szereztem magyar, latin, filozófia szakból. Kolozsvárról már előbb megemlékeztem írásom első részében. Itt a református theológia internátusának lakója voltam. Innen Hajdúböszörménybe vitt a vonatom, ahol két évet töltöttem, 230 in memoriam - emlékül 231 Idézet Publius Ovidius Naso Keservek (Tristia) című művéből: Multa quidem scripsi: sed quae vitiosa putavi, / Emendaturis ignibus ipse dedi. Ilum quoque, cum fugerem, quaedam placitura cremavi, / Iratus studio carminibusque meis. (Negyedik könyv. 10. Önéletrajz) - Sok mindent írtam, de amit gyengének Ítéltem, / hogy kijavítsa a tűz, én magam adtam oda. / Száműzetésemkor több jót is tűzbe vetettem, / meggyülölve saját hajlamomat s dalomat. (Gaál László fordítása. Publius Ovidius Naso: Keservek (Tristia). Bp., 2002. xoo.) - Sokfélét írtam, hanem amit bűnnek ítéltem, / jobbúlás végett tűzbe vetek sokat én. / Számkivetésemkor haragudván vers tudományra / Egy részt versemből újjolag abba veték. (Publius Ovidius Naso Szomorú Verseinek Öt Könyve. Fordította Irmesi Homonnay Imre. Pest, 1825.120.) 232 posteritas - utánunk való maradékunk; posteritati - az utódoknak » 414 «
